Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1965 - Az ember veszélyeztetettségéről
1965 Literatur als Brücke zwischen Ost und West, Zum Gedenke an Wolfgang Kraus. Szerk. Bassola Péter és Kiss Endre. Szeged, 2000. 96-101.) A tanácskozást az osztrák társaság titkára, Wolfgang Kraus nyitotta meg, s egyben indítóul-fogódzóul - német precizitással -fel is vetett tíz kérdést, amelyeket az eszmecsere tengelyének szánt. Ezek az alábbiak voltak: 1. Meggyőző-e még ma is a realista regény? 2. Mi a „realizmus" a regényben? 3. Lehet-e még ma reflektálás nélkül előadni, s ennek ellenére megőrizni az irodalmi színvonalat? 4. Kell-e, hogy a regény a kor általános kérdéseivel foglalkozzon, avagy legyen csupán szerzőjének belső látomása? 5. Az irodalmilag értékes regény a közönség számára készül avagy nem? 6. Kifejezethet-e világnézetet a regény, befolyást gyakorolhat-e a társadalomra, elkötelezheti-e magát úgy, hogy egyben műalkotás is? 7. Életképes-e a Nouveau Roman? 8. Megváltozott-e a regény lényege a film és a tv megjelenésével? 9. A korábbi időkkel összehasonlítva elvesztette-e befolyását a regény az olvasóira? 10. Vannak-e jelei annak: milyen lesz holnaptól a regény? Déry eléggé szkeptikusan szólt hozzá a felvetett gondolatokhoz, helyenként megfricskázva az azokban megnyilvánuló pedantériát; mi több, némi ifjúkori fene gyerekeskedést is megengedett magának a hatalom és a művészet viszonyát vagy az igenekben-nemekben történő ítélkezést illetően. (Felszított, s itt-ott mesterségesen ható szellemessége mögött azonban nagyon is keserű csalódottság munkált - az egész emberi jövőt s egyáltalán az emberi létezést illetően.) Végül az előre felvetetteket kiegészítve Déry további két témát kínál megvitatásra: egyrészt az irodalom és a közönség, a mű és a befogadás bonyolult és néha kiszámíthatatlan viszonyát; másrészt a kultúra és a művészet távlatait, különös tekintettel a gépek fokozódó térhódítására. Felvetései azonban nem sok visszhangot keltettek. A legsúlyosabb - bár igaz, nem a beszélgetés közvetlen témájához kapcsolódó - gondjára, a gépek általi fenyegetettségre csupán ketten reagáltak, de ők sem annak lényegére. Elias Canetti, a nagyívű Masse und Macht esszékötet írója a technika által kiváltott szakosodás veszélyeiről szólt, Hans Mayer, az általános összehasonlító irodalomtudomány hannoveri professzora pedig a korábban egésznek látott vagy képzelt világkép széteséséről. (L. a konferencia összefoglalását a bécsi Wort in der Zeit 1965. decemberi számában.) Déry kasszandrainak tetsző gondolatai - ilyesformán - nemcsak itthon, de külföldön sem kaptak érdemi fogadtatást. (A hazai ellentmondásos visszhangot már érintettük előszavunkban.) Pedig a figyelemfelkeltés bécsi változata minden korábbi és későbbi megnyilatkozásnál világosabb és meggyőzőbb volt. (Nem véletlenül került bele Wolfgang 34
