Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1977 - Walter Kratzer: Interjú Déry Tiborral
1977 Szerkesztetlen szöveg- Hogyan fest az ön jelenlegi helyzete itt, Budapesten?- Ami személyesen engem illet, én bizonyos kivételes helyzetben vagyok, éspedig több okból, merthogy az öregkori bölcsességet enyhíti az öregkori balgaság, ami viszont semmilyen kárt nem okozhat, semmilyen nagy kárt. Konkrétan fogalmazva, nagyjából annyit tesz ez, hogy mindent írhatok, ami tetszik, amihez kedvem szottyan, persze, tekintettel külpolitikai viszonyainkra.- Hogyan határozná meg ezt, hogy „tekintettel külpolitkai viszonyainkra”, mit ért ezen?- Ezen azt értem, hogy mi a szocialista táborhoz tartozunk, egymást kölcsönösen tiszteletben kell tartanunk, és amint ön is tudja, közös külpolitikai irányvonalat követünk. Ezen túllépni, hiányzik hozzá az érzékem és a külpolitikai tudásom.- Ebből kiindulva, fölvetődik most a kérdés, hogyan látja ön azt, ami Charta 77 címszó alatt megfogalmazódik. Van a magyar íróknak és értelmiségieknek egy ezzel kapcsolatos nyilatkozatuk. Aláírta ezt a nyilatkozatot?- Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, szeretném még a tisztesség kedvéért hozzáfűzni, még az első kérdésre válaszolva, hogy is fejezzem ki magam, én belpolitikai- lag bizonyos törvényeknek vagyok alávetve. Úgyhogy, az utóbbi évek folyamán két- háromszor talán előfordult, hogy nem akarták publikálni azt, amit megírtam. Ettől a, hogy is mondjam, állami beavatkozástól az én írói szférámba én nem vagyok lehangolódva. Amint mondottam, és itt megismétlem, amit a külpolitikát illetően mondtam, hogy egy író, egy művész nem rendelkezik elegendő politikai tudással ahhoz, hogy munkájának minden következményét átlássa.- Igen, most ettől az elvtől eltekintve, szívesen visszatérnék később arra, hogy milyen műveit nem adták ki. Most sor került a magyar írók, értelmiségiek és művészek szolidaritási nyilatkozatára, amit húsz-harminc fő írt alá, főképp Budapesten. Ön aláírta ezt?- Nem, én nem írtam ezt alá, még csak nem is tették elém. Éspedig abból az egyszerű okból, hogy előzőleg az egyik barátomon keresztül tudakolták tőlem, hogy hajlandó volnék-e aláírásomat adni hozzá. Ez két íróbarátom jelenlétében történt, és mi mindhárman egyszerre, egyöntetűen, anélkül, hogy egymást befolyásoltuk volna, kijelentettük, hogy ezt a nyilatkozatot nem írjuk alá. Éspedig több okból. Először is, az erkölcsi követelmény talán az lett volna, hogy szolidárisnak valljuk magunkat. Ámde egy ilyen szolidaritási nyilatkozatot mindhárman pusztán demonstratív ügynek tartottuk, bárminenű gyakorlati haszon nélkül azokra nézve, akik iránt ez a szolidaritási nyilatkozat történt volna. Másodszor, s ez volt a fő ok, a mi helyzetünk, a magyar írók és művészek helyzete itthon nagyon kedvező, olyannyira, hogy szinte árulásnak tekinthetnénk kormányzatunk iránt, ha külpolitikailag megnyilatkoznánk, s ezzel a kormányzatunkat nehéz helyzetbe hoznánk.- Ebből a nyilatkozatból kiindulva, amelyet ön nem írt alá, mégis, mi az ön állás- foglalása a prágai írók manifesztumával kapcsolatosan? 321
