Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1976 - Petrányi Judit: Interjú a Kedves bópeer...! bemutatója kapcsán. Rádióinterjú...
1976 Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a Pesti Színház 1976. október 1-jén mutatta be Déry Kedves bópeer...! kisregényének - Szántó Erika által készített - színpadi változatát. Petrányi Judit értő és jól irányított interjúját a Petőfi adó sugározta a bemutató előtti napon: Hétvégi panoráma című kulturális ajánló műsorában. (L. Rádió és Televízió Újság 1976. szept.27/okt.3. 39.sz. 17.) Petrányi Judit (1949-): újságíró, televíziós műsorvezető, a Magyar Rádió kulturális osztályának munkatársa.- „Most már tudtam és megértettem, az új megemészti a régit.” Déry Tibor Kedves bópeer...! című regényében - fiatal életek, idős életek közötti kapcsolatról - vetette papírra ezt a mondatot. - Vajon átvihető ez a művek adaptációjára? Vajon, amikor egy-egy regénybeli figurájával a filmvásznon vagy a színpadon újból találkozik, ugyanúgy sajátjának érzi-e még, mint amikor azok a regény lapjain éltek?- Azt mondanám, hogy nem érzem teljesen a magaménak ezeket a figurákat, mert az írónak a munkaterülete a toll és a papír, amely másfajta lehetőségeket nyújt az emberi fantáziának, mint a filmen vagy pedig a színpadon látható, megtestesülő alakzatok. Minden olvasó a saját gusztusa szerint kommentálja azt, amit olvas, a színpadon megjelenő figura pedig leköti egy alakhoz. Úgyhogy én általában ellenzem regényeknek, novelláknak színpadra való átdolgozását, mert az a véleményem, hogy a színpadra drámát kell írni, nem pedig adaptálni egy regényt vagy novellát. Ettől eltekintve szívesen vallom be, hogy az, amit a Pesti Színházban láttam tegnap vagy tegnapelőtt az egyik próbán, majdnem azt mondhatnám, hogy levett a lábamról, szóval sikerült úgy transzformálni az én papíron élő alakjaimat, hogy azok megfeleltek ízlésemnek és írói szándékaimnak is.- Most amikor idejöttem, körös-körül itt az őszbe boruló fák a hatalmas ablakokon keresztül látszanak, és itt a szobában is rengeteg zöld növény. Déry Tibor valóban mintha, amennyire lehet, a természetben dolgozik. Ez tehát egy azonosság, azt hiszem.- Ez az. Igaza van abban, hogy ez egy öreg írónak az illúziómentes munkája, aki igyekszik a világot a maga valóságában látni. Nem mondanám azonban, hogy nincs ebben a munkában egy kis kapu, amelyen át - nemcsak a természetre gondolok itt most -, amelyen át a művész ki tud szabadulni a világ rabságából; s ez a kis kapu, ez a munkája. Ha emlékszik, ezzel is végződik a regény, hogy az író hosszú betegség után és kiábrándultán - ahogy maga mondja - vagy illúziómentesen, ahogy én mondanám, leül az íróasztalához boldogan, és újra el kezd dolgozni.- Sok-sok könyvet látok itt, ilyennek is képzeltem egyébként a dolgozószobát. Vajon a zene jelent-e ilyen kiskaput?- Számomra nem, én sajnos nem értek a zenéhez.- Akkor különösen érdekes ezek után, hogy Déry Tibor művéből zenés színpadi mű is készült. Most a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról című vígszínházi 295
