Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1976 - Kedves Korunk!
1976 egy évvel későbbihez, amelynek címe A modern magyar líráról volt, időpontja pedig 1928. április 18. (Természetesen mindkettő a költészet szürrealista törekvéseit taglalta.) Egy korabeli beszámoló szerint Kosztolányi Dezső az alábbiakat fűzte Déry előadásához: „Megvallom, ez az előadás meglepetést is és csalódást is szerzett nekem. Abban, amit a líráról általában mondott, tehát az alapelvekben egy véleményen vagyok vele. Ez volt a meglepetés. De csalódtam is, mert az előadó nem vont éles határvonalat az ő költészetük és a többi költészet között. Mi is hát a különbség közöttük? Ok csakugyan el akarnak rugaszkodni a valóságtól, teljesen ki akarják kapcsolni az értelmet a költészetből, viszont az ő verseik sokkal inkább igénybe veszik az értelem figyelő működését, mint a mások versei. Higgyék el, uraim, nem lehet a költészetet embertelenné és gépiessé tenni. ” (L. Legyen-e értelme a versnek vagy ne? = Pesti Napló 1928. ápr.19. 89.sz. 8.) - Hogy Déry emlékezetének kavargásában (l. „szóban vagy írásban felszólalt-e, vagy magánúton közölte-e... véleményét"...)pontosan helyére tegyük a történteket, megemlítjük, hogy Kosztolányi utóbb levélben is véleményt nyilvánított Déry poétikai nézeteiről. Csakhogy ezúttal is évekkel később: 1931. február 8-án (l. Kosztolányi Dezső: Levelek - Naplók. Sajtó alá rend. Réz Pál. Bp., 1996. 618.), de ekkor már egészen más alkalomból: Déry — ugyancsak levélben megküldött — az Érthetetlen vers? című cikkével kapcsolatban (l. Botladozás. 1. köt. 346-353.). Szíves levelük felszólításuk rosszkor jött, füredi házunkban nyaralok, messze pesti irattáramtól, s így nincs mivel betáplálnom kriminális rossz emlékezetemet, amely életem akárhány fontos eseményét kiengedi fogásából. Értve ezen jelen esetben, hogy nem tudok adatokkal bizonyságot tenni arról a tiszteletről és szerétéiről, amely fiatal író koromban a Korunkhoz kötött, éppily kevéssé arról, Gaál Gábor fáradhatatlan baráti levelei hányszor voltak segítségére a pesti író tántorgó önbizalmának. E becses baráti levelek egy része ma is tulajdonomban van; ha jól tudom, néhány évvel ezelőtt a Korunk le is másoltatta őket. Igyekeztem a bennük kifejezett bizalomnak megfelelni; akkoriban keletkezett írásaimnak egy jó róaze a Korunkban jelent meg részét a Korunknak küldtem, sőt - ha jól emékszem, - a Pesten akkor kiad- hatatlan A befejezetlen mondat című regényem több részlete is megjelent önöknél; az egész, ezer oldalas könyv folytatásos közlésére persze gondolni sem lehetett. Arra sem, hogy a regényt egy ottani kiadó megvegye, pedig - ha jól emlékszem - Gaál Gábor ebben is segítségemre igyekezett lenni. (Sorsomnak egyik leggonoszabb nyelvöltögetése volt: a könyv, amelyen amelyet négy évig dolgoztam készítettem mérlegnek, alkalmas vagyok-e a* tisztességes írói pályára, nem jelenhetett meg. Nehezen viseltem el, negyvenöt éves korában az ember még azt hiszi, munkája több egy légyköpésnél a föld történelmében.) Személyesen, ha jól tudom, Dienes Lászlót nem ismertem, mindössze öccsével 282
