Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1965 - Felszólalás a weimari nemzetközi írótalálkozón
1965 sizmus feletti győzelem húszéves évfordulóját; így a Német Demokratikus Köztársaságban is, amely a Szovjetunióhoz való „vonalas” igazodásában az elsők között állt a népi demokráciák között. Ezeknek az ünnepségeknek a része volt az a nemzetközi írótalálkozó, amelyet május 14-e és 20-a között szerveztek: előbb (Kelet)-Berlinben, majd Weimarban, ahol a résztvevők egyfajta békekongresszussá alakultak. A német pártvezetés nagy jelentőséget tulajdonított a rendezvénynek - 52 ország közel kétszáz íróját hívták meg -, s az az 1935-ös párizsi, illetve 1937-es madridi béketalálkozókra hivatkozva - világméretekben kívánta demonstrálni a baloldali erők összetartozását és összefogását. Sorolhatnánk néhány nagy nevet a résztvevők közül: James Aldridge-ét, Konsztanytin Fegyinét, Pablo Nerudáét, William Saroyanét vagy Peter Weissét, ám ez félrevezetne: a jelenlévők döntő többségét az ún. testvérországok középmezőnye jellemezte. A magyar küldöttséget a két „nagy”, Déry Tibor és Illyés Gyula megjelenése emelte; tagjai voltak még: Cseres Tibor, Dobozy Imre, Garai Gábor, Király István, (az írószövetség tagjai és tisztségviselői), Nemes György, az Elet és Irodalom főszerkesztője és Tóth Dezső, a pártközpont Kulturális Osztályának munkatársa. Talán mondanunk se kell: a figyelem központjában Déry állt, perének, börtönéveinek nimbuszával és 1963-ban tett európai felolvasó-kőrútjának visszhangjával a háta mögött. (Akinek megjelenéséhez a rendezők nagyrészt presztízsből is ragaszkodtak, hiszen néhány héttel korábban Déry a nyugat-berlini Művészeti Akadémia meghívását is elfogadta, s március 29-én a TV-ben, egy nappal később a Freie Sender Berlin rádióadásában is fellépett.) A békekongresszuson, május 19-én elhangzott rövid, már-már protokoll jellegű megszólalása nem keltett volna feltűnést, ha Déry nem ragaszkodik mereven egy mondatához - illetve ha a közismerten merev keletnémet pártsajtó nem igyekszik elhallgatni, megmásítani azt. A konfliktus a központi pártlapnak, a Neues Deutschland«^, a weimari felszólalását megelőző napon adott interjúval kezdődött, amelynek színhelye az irodalomtörténeti jelentőségű (Thomas Mann Lotte Weimarban című regényében is megjelenő) Elefant szálló volt. Am adjuk át a szót a kortársnak és szemtanúnak, Csongár Almosnak, a magyar küldöttség tolmácsának, aki a hozzánk címzett 2001. március 14-i keltezésű levelében a következőképpen számolt be a történtekről. „Az interjú - így Csongár - 1965. május 19-én látott napvilágot, vagyis azon a napon, amelyiken Dérynék beszédet kellett mondania a weimari Nemzeti Színházban. ... Reggelinél többször is kereste Déry a Neues Deutschlands, hogy megbizonyosodjék róla, a valósághoz híven adták-e vissza szavait. Amikor végre a kezembe került a lap, jelen26
