Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1975 - Kihagyott részek a Kyvagiokén című kisregényről
1975- A prices szélén kegyeskedjék ülve helyet foglalni - mondá a vasajtó.- No lám - mondá a költő. De alighogy a prices szélén helyet foglalt, hatvankét éves hátát a falnak támasztva, a vasajtó újra felszólalt:- Fal! - mondá.- Vagyis? - kérdezé Polikárp.- Ne kegyeskedjék a falnak támaszkodni! A mennyezeti világítás éjjel is üzemelt, erőteljesen. Polikárp - álmában is álmodni óhajtván - fejére húzta a pokrócot; nyilván abban a balga reményben, hogy ha eszméletéből kizárja a külvilágot, gazdag belvilága a helyébe nyomul s reggelre kelve - babérkoszorús fejjel - tovább pengetheti lantját nemzete nagyobb dicsőségére.-Kéz!- Hogyhogy-? - kérdé Polikárp.- Lantverő kezét kegyeskedjék kívül, a pokrócok fölé helyezni!- Otthon a paplan alá szoktam - mondá Polikárp.- Tempora mutantur - mondá a smasszer -, et nos mutamur in illis.- Én azonban nem kívánok megváltozni - mondá a konok költő. - És miért kell fölé és miért nem lehet alá?- Megfigyelendő, hogy nem kegyeskedett-e öngyilkolni magát - válaszolá a foglár. Másnap, harmadnap, negyednap, s a következő napok, hetek során a költő álmában - arra ébredt, - ébresztették - hajnali öt órakor a szibarita hétalvót, hogy többször egymásután dallamosan megkongatták hálóterme vasajtaját, bizonyára, hogy megfigyelhesse a tavaszi napfölkelték szem- és elmecsiklandozó látványát. Polikárp ilyenkor gyönyörködve az ablak felé fordította álomittas arcát. Ám az ablak az udvarra nyílt, s oly sűrű drótháló fedte, hogy a leghegyesebb tekintet sem szúrhatott át rajta; így a költő csak elméjében követhette az égitest fenséges futását; szerény természet, ezzel is beérte. Homérosz vak volt, figyelmét mégsem kerülték el a hellén táj díszei, köztük a trójai faló ármányos üzelmei sem. Polikárpnak máskülönben sem lehetett panasza házigazdáira: mindennel ellátták - álmában -, amit költő elvárhat az evilági hatalmaktól. Meghatóan gondoskodtak írói utóéletének fenn- és karbantartásáról is: délelőttönként fölemelkedhetett vagy leszállhatott új gondozója, L. százados irodáiba, hol naponta két-három órán át tollba mondhatta memoárjait. - Mint egykor Homérosz - ötvennégy napig, vasár- és ünnepnapokat nem számítva; az ötvenkettediken azonban beöltöztették elegáns, sötétszürke ruhájába, melyet felesége, Polikárpia bocsátott - ugyancsak álmában - az álombéli hatóság rendelkezésére, majd fölvezették a törvényszéki tárgyalóterembe, pőrének ügyrendi lebonyolítására.- Neve?- Kyvagiokén Polikárp.- Ha nem tudja, hogy kicsoba - mondá az esküdtszék elnöke a tárgyalást vádlott híján berekesztem. 268
