Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1975 - Kihagyott részek a Kyvagiokén című kisregényről
1975 bemutatott torzképén jól tanulmányozható a mű szürrealisztikus módszere, amelynek minden képtelen részlete mögött valós tények állnak. S ez nemcsak a letartóztatás, a kihallgatás vagy a cellarend leírására vonatkozik, — Ugyanúgy érvényes a betűkkel jelzett szereplőkre is. A Sorsfordító évek X.-ben jegyzőkönyveiből egyértelműen kiderül, hogy az írót 1957-ben tényleg Húsvétkor, április 20-án tartóztatták le, ügyének irányítója a V.-vel jelölt Virág György százados volt (akit utóbb tényleg előléptettek), közvetlen „gondozója", azaz kihallgatója pedig L., azaz László István százados. S hivatalból kirendelt védőügyvéd, dr. Z.K. neve is feloldható: Zalán Kornél, csupán a cellabeli „lakótársnak” kilétét nem sikerült azonosítanunk. Életének utolsó éveiben egyre sűrűbbé, sötétebbé vált Déry pesszimizmusa, amit tollával sikerült szatírává szelídíteni. Am ez a kritikus hang egyre több ponton ütközött bele a kor engedélyezte (ma már értelmetlennek tűnő) beszédhelyzet határaiba. Mindez nemcsak a Kyvagiokénn?, hanem a szomszédságában készült művekre is vonatkozik. A gyilkos és én folyóiratközléséből (Kortárs 1976. 3.sz.) elhagyott befejezést - kötetkiadása (L. Kyvagiokén. 1976. 207., illetve A gyilkos és én. 1977. 437.) még meg tudta menteni.* De gulliveriádáját, a korról és a magyar írótársadalomról kíméletlen képet rajzoló Dr. Nikodémusz Lázár híres útikalandjaií már meg sem kísérelte megjelentetni. (Mint már előszavunkban jeleztük: kéziratát a szintén fiókban maradt Sirály háton című elbeszéléssel együtt 1993-ban közöltük, tizenhat évvel az író halála után.) Mindez beszédesen jelzi, hogy a közhiedelemmel ellentétben - a kor „nagy öregjének”, vagy kevésbé barátságosan: kivételezettjének eléggé gyakran akadt gondja a cenzúrával. Hintájának egyik kiemelkedő mozzanata/mozdulata Pestre lódította fel Polikárpot: a Szovjetből hazatérő Rákosi Mátyást ünnepelendő. A költő ez időben lelkesedett Rákosiért Mátyásért. Földközeli eszméinek egzekú- torát kereste s vélte megtalálni benne, ideiglenesen egy ideig. Lelkesedett Révaiért Józsefért, Gerőért Ernőért. A nemzettel együtt. A nemzet nagyobbik részével együtt. A nyugati pályaudvar romjai közé hazaérkező Rákosit Mátyást a nemzet, illetve a nemzet nagyobbik részének egyetértése fogadta egy sok több tízezres éljenző tömeg képében. Polikárp a tömeg élcsapatába iratkozott fel, lelkesülten. Áhítatosan hallgat* A kérdéses befejezés „hívószava”/bekezdése, amely a hamburgi kéjgyilkos, Fritz Honka törétnete nyomán a „pokol” és a „menny”, a véres agresszió és a civilizáció közötti választás kérdését vetette fel, következőképpen hangzott: „Hogy én melyikhez pártolnék a két küzdő fél közül? Lelkűnkben oly szoros tagokkal tapadnak egymáshoz, hogy az egyik után nyúlva, ölelve vagy sújtva a másikat érem. De vajon véges emberi eszemmel meg tudom-e ítélni, hogy választásom helyes lett volna-e? Hogy az emberiségnek mire van szüksége, nem tudható.” Déry ezt követő „válasza”, amely csak kötetben olvasható, sötét és kétségbeesett: „Rám semmiképp sem. Honka a társadalom önigazolása, megtéríthető és büntethető. De mihez kezdjen velem, aki egészében tagadom? író, megrögzött gonosztevő, aki bár csak másolatban öl, sajnálatos társadalmi tekintélye miatt Honkánál veszélyesebbnek minősítendő.” Érthető, hogy csípte a cenzúra szemét. 264
