Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1974 - Jegyzet A homokóra madaraihoz
1974 nek, Okos Elemérnek még az irmagja is kiveszett orozág társadalmunkból, s ha tűvé tesszük érte az egész országot, akkor sem találnánk hozzá hasonlót sem. De mit számít az? Egy tündérmesét hallgattak egy régmúlt korszakról. Egy történetet egy kipusztult őslényről. Egy szép regét az ördög s az angyalok harcáról. S hogy van-e erkölcsi tanulsága? Nem tudom—Mnga-k Önök döntsék el, tisztelt közönség! Jegyzet A homokóra madaraihoz Először: Korunk (Kolozsvár) 1974. okt., 10.sz. 1082. A címben jelölt előadás újraközlésének utószavaként. — Golyóstollal írt fogalmazványa a PIM Déry-hagyatékának 80., Vegyes irodalmi jegyzetek kézirattári egységében: A félfülű pallium, Hordalékok címkéjű füzet. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: A homokóra madarai címmel 1927- ben Déry a szürrealista költészet jogosultságáról tartott előadást Kassák Lajos folyóirata, a Dokumentum irodalmi estjén, s annak szövegét a Kolozsváron megjelenő Korunk is újraközölte: Szelet vetve és vitát aratva, amelyben Sinkó Ervin is megszólalt. (Déry előadását és - Csicsergés a homokóra körül címmel - a támadásokra adott válaszát l. Botladozás. l.köt. 316-333. - Az egész vita bemutatását és összefoglaló értékelését l. Bosnyák István: „A homokóra madarai.” = Hungarológiai Közlemények [Újvidék] 1971. 9.sz. 63-100.) Déry vitacikkének újraközlésével a Korunk 1957-ben újraindított folyama részben az író születésének nyolcvanadik évfordulójáról emlékezett meg, részben pedig az ismét népszerűvé váló avantgárd hazai hagymányaira hívta fel a figyelmet. - Déry és a „régi” Korunk kapcsolatáról l. még 1976-ban közzétett levelét a folyóirat szerkesztőihez (kötetünkben). 1927-ben írtam fenti dolgozatot. De hiába kerestem magamban azt a köteles melankóliát, amelyet az idő múlása - jelen esetben majd ötven év - kelt az emberben, nyomát sem lelem: vidáman vizsgálgotom betűzgetem ifjúságom prédikátori szavát. Mert a fiatalság tévedései mosolytkeltők? De vajon tévedtem-e? Van-e ma, öreg fejjel olyan bizonyíték a kezemben, amellyel pert dönthetnék a mindig joggal fölkelő lázadó fiatalság s az ugyanolyan joggal csitítgató öregkor viszályában? Lévén, hogy minden életkornak megvan a maga menetsebessége, vagyis igazsága, s egyik sem semlegesíthető helyettesíthető a másikkal. 244
