Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

1973 - Lipták Gábor: Beszélgetés Déry Tiborral. Rádióinterjú

1973- Ez a feleségem hobbyja.- Elébe vágott tehát.- Igen. Ez a feleségemnek a hobbyja.- A népművészeti tárgyak gyűjtése is?- Én csak nézem őket, és fizetem.- Drágák ezek most? fölment az áruk?- Azt hiszem, nagyon fölment az áruk. Amikor mi szereztük be őket, akkor úgyszólván ingyen kaptuk. Nem volt áruk. Most hallom, hogy piaci értékük is lett.- Divat lett a népművészet. Nagyon sajátos dolog ez, hogy modern korunkba betört a népművészet és a szecesszió.- Ez már Bartók idejében is betört, nem? - De most térjünk vissza az eredeti kérdésedre, hogy mivel töltöm itt a szabadidőmet? Sajnos, csak egy hobbym van, az írás. Tudniillik, hajói meggondolom a dolgot, akkor, ellentétben sok barátommal, főképp azokkal, akik itt, a környékemen, közvetlen vagy távolibb környékemen élnek, énnekem semmihez nincs kézügyességem, és semmihez nincs türelmem máshoz, mint az íráshoz.

Borsos Miklós barátom például szeret főzni, ugye? Ő megteszi azt, hogy egymaga lejön a házába, és képes arra, hogy maga főzze meg az ebédet meg a vacsorát. Erre én képtelen volnék, éhen halnék vagy zsíroskenyéren élnék.

Illyés, az mindenféléket csinál. Botokat farag, meg a saját házában, ügy emlékszem, egy kőlépcsőt készített. Azonkívül csigát is főz. Ahhoz se értek.

Én semmi máshoz a világon nem értek, ha ugyan értek, mint ahhoz, hogy írjak. Úgyhogy én tulajdonképpen egyrészt nagyon irigylem őket, másrészt pedig, hogyha ez, ahogy mondani szokás, ez a toll kihullana a kezemből, akkor nem tudnék magammal mihez kezdeni.- Annyit jelent ez, hogy tanulj meg dolgozni és megtanulsz boldognak lenni?- Nagyon aforisztikusan fogalmaztad meg a kérdést. Én nem tudom, hogy ez mindenkire vonatkozik-e? Vannak emberek, akik tudnak pihenni. Én nem tudok. Engem tulajdonképpen ma már semmi más nem szórakoztat, az előbb már említettem, mint az, hogy dolgozom. Nem tudok tétlen lenni. Semmiféle más ügyességem, semmiféle hozzáértésem nincs máshoz.- Bármennyire is csak munkával töltőd az időd, azért mindenben, azt hiszem, közrejátszik ez a nagyon szép táj. Innen a Tamás-hegyről lelátunk a Balatonra, itt terül el Tihany, ez a környezet, a madarak, a fák, és az állatok is, mert Déry Tibor szererti az állatokat, most nem csak kutyákra gondolok, mert kutya is van a házban, új kutya, Lidi, és azt hiszem, régi emlék a Niki is.- Ez igen. Ahhoz, hogy dolgozni tudjak, megfelelő környezetre van szükségem, és ez a környezet itt megvan. Állatban is, emberben is. - Újabban például, néhány nap óta fülemülék telepedtek meg a kertünkben, s naphosszat ordítanak itten. Ezeket hallgatom. Leülök és hallgatom őket, de minthogy úgy látszik, szeszélyes vagyok, tíz percnél tovább ezt sem tudom. Bemenekülők a szobámba és elkezdek megint dolgozni. Ez az életem.

236