Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1973 - Betét Aczél György Ember és társadalom című interjújához
1973 egyetértsek a mi szocialista életformánkkal. Nem mondom, hogy életem egyetértésem zavartalan, azt sem, hogy mindenben egyetértők azzal mindent helyeslek, ami itt nálunk történik, sőt egyik-másik kérdésben véleményem erélyesen eltér a hivatalos állásponttól, de egészében véve azt hiszem, meg lehet bízni a mai vezetésben, ismétlem, a mai vezetőinkben. Szerencsére nem vagyok politikus, hunom író sem publicista, hanem szépíró, s így írni úgyszólván mindent megírhatok, amit akarok. Nem nagyobb, csak másféle ellenvetésekkel kell szembenéznem, mint a nyugati íróknak. Egyébként azoknak sem teljes sima az útjuk. Ha könyveiket nem is, de úgy tudom, filmeket ott is betiltanak, s a Rádióban és a Televízióban is van cenzúra. Mindent összevetve tehát, jót-rosszat beleszámítva a mi kis Magyarországunkat nemcsak hazámnak, de műhelyemnek is békés szívvel elfogadom vállalom. 2. kérdés: Mit válaszolnék Aczél helyett a vita címében meghatározott témában, Ember és társadalom? Rohamlépésben kimenekülnék a Televízióból. Hogy választolhatnék két óra alatt arra a kérdésre, amellyel több mint ötven éve foglalkozom a könyveimben. Egyébként, ami érvet író elmondhat, az benne foglaltaik válaszom első felében. A kérdés utóéletéhez tartozik, hogy Aczél vitaelőkészületei mégsem vesztek kárba. Azt követően, hogy 1974 márciusában meggyengült a helyzete - felmentették a párt Központi Bizottságában kulturális titkári megbízása alól, s miniszterelnök-helyettessé „léptették vissza” lehetőséget talált, hogy hosszú, többrészes interjút adjon Jaques de Bonis-nak, a France Nouvelle, a francia kommunista párt hetilapja főszerkesztőjének, amely beszélgetés voltaképpen egy alkalmi vita helyett adott áttekintést az MSZMP politikájáról. (Megtehette, mert lefokozása ellenére változatlanul tagja maradt a párt vezető testületének, a Politikai Bizottságnak.) A beszélgetés egy évvel később könyv alakban is megjelent. Címe, Egy elmaradt vita helyett, világosan jelzi tartalmának kapcsolatát a három évvel korábbi kezdeményezéssel. Déry felkészülési vázlatának utószavába azzal illeszkedik e kiadvány, hogy a „Böbének, Tibornak szeretettel, megértést várva-Aczél György” dedikációjú példányába a megajándékozott kisebb-nagyobb széljegyzeteket írt. Spontánul? Netán felkérésre? Nem tudni. De talán ez utóbbi látszik valószínűnek; hiszen hogyan is kerülhetett volna másképpen ez a dedikált és megjegyzetelt kötet újra Aczél tulajdonába, majd az MTA Könyvtárának Kézirattárába? (I. Ms 6058/133). Ugyanakkor a munka spontán jellegét sem lehet kizárnunk. Ezt erősítené az a körülmény, hogy a 232 oldalas szöveg megjegyzetelését Déry csak a 80. oldalig folytatta; a könyv első harmadát követően - úgy tetszik - elment kedve a további olvasástól. („Penzum esetén" ez nehezen képzelhető el.) Előszavunk ígérete szerint kötetünkben csak többé-kevésbé befejeztt írá222
