Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1972 - Ének a városról. Az oratórium kimaradt része
1972 komponál.) A feladatnak Déry igyekezett lelkiismeretesen megfelelni, bár az évforduló ünnepi hangulatát beárnyékolta időskori pesszimizmusa. Magát az egyesülést is az emberi agresszióval hozta összefüggésbe, s megemlékezését nyomasztó kényszerrel borították el az elmúlt évszázad pusztításai, az első és második világháború, a zsidóüldözések, az 1945 bizakodását követő diktatúra és az 1956 utáni megtorlás. Körbetekintését az agresszió reménybeli humanizálásának képsorai zárják, bár azok optimizmusa helyenként megalapozatlannak tetszhet. -A bajok azonban nem is ezzel a záróképpel, hanem az 1949-1956 közötti diktatúrát elítélő sorokkal támadtak. Kezdetben rendbenlevőnek látszott. A munka, igaz, lassan, több tucatnyi cédula egybehangolásával haladt, de 1972. február 16-ra alapjában véve összeállt. S szerzőjük az alábbi levél (Ms 6058/282) kíséretében küldi el piszJkozatát (Ms 6058/279. számú füzet) a kéziratokat szenvedélyesen gyűjtő Aczél Györgynek: „Gyurim, ha ez tán örömet okozna! Még kiadatlan kézirat, a Pest-Buda egyesítésére írt (rendelt) oratórium. - Ez már a tisztázat, amely 50-100 ilyen lapokból állt össze, amelyekből az a 3 db megmaradt. Ölel T. ” A viták feltehetően ezután következtek - az 1949 utáni évek szókimondó megfogalmazásai miatt (nem ok nélkül), hiszen ezekben az években maga Aczél is börtönben ült). Legalábbis erre utal az Aczélnak címzett következő, 1973. január 13-án keltezett küldemény, amely az oratórium véglegesnek szánt szövegét tartalmazta, s amely a gépirat 23. oldalán az alábbi megjegyzéssel zárul: „Kedves Gyurim, bár nem értek veled egyet, fogadd elnézéssel ezt az önfejű munkámat is. Ölel Tibor. ” A „nem értek veled egyet" és „az önfejű munkámat" kifejezések nem túlzottan biztatóak, de még mindig nem zárják ki, hogy Aczél fenntartásai ellenére - a mű megjelenése szabad utat kapjon. Majd bekövetkezik a fordulat. Déry 1973. március 2-án szemrehányó soraiban szembesülünk vele (Ms 6058/108), amelyek meghökkenve számolnak be arról, hogy Illés Endrétől, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatójától kellett arról értesülnie: Aczél „óvta őt” az oratórium csonkítatlan megjelentetésétől. A levél további részét tanulságos teljes terjedelmében idéznünk: „Azt tartom, barátságunkhoz illőbb lett volna, ha nekem is szólsz arról, hogy te, ill. a körülmények megváltoztatták elhatározásodat, s nem egy harmadik személyen át szerzek erről tudomást. Tudod, s meg is szokhattad, hogy különböző politikai és irodalompolitikai kívánságaidnak eleget szoktam tenni, s elsősorban nem a fent említett »körülmények«, hanem az irántad érzett szeretetem miatt, még olyankor is, amikor nehezemre esik, - de végül is a mesterségem védelme is kötelez. ” Déry kifejezései, a levél utolsó fordulata nem kíván kommentárt. An200
