Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1972 - Adalbert Reif: Látomás és valóság között. Beszélgetés Déry Tiborral
1972 ság, és ha igen, akkor is jóval kevésbé sarkítva, mint ahogyan ön megfogalmazta. Vagyis a szemrehányás, amit az ifjúság az öregekkel szemben tesz, nem fejeződik ki verbálisán, hanem inkább csak azon keresztül, hogy a fiatalság nagy részben tartózkodik a politikától, ami negatív ítéletet tartalmaz általában a politikáról és az idősebbek politikájáról.- Ez úgy hangzik önnél: „Ha a társadalom minduntalan visszanyesi az ember teremtő kedvét, akkor indulataival elsősorban ez ellen a társadalom ellen fordul, de végül maga ellen is ...” (16. Nyilas kalandok. 230. - B.F.) Hogyan viszonyul az ön hazájának társadalma az ön személyéhez és művéhez?- A kérdést azért olyan nehéz megválaszolni, mert Magyarországon - mint minden diktatórikusán kormányzott országban - két társadalom létezik: az egyik éles, talán hallgatag ellenzőként lép föl; a másik védelmezi a fennállót. Világosabban kifejezve: egy írónak sok olvasója lehet, akik - az ellenzékből valók - benne vélik megtalálni a nyelvüket. Ezáltal több olvasója van, mint amennyit tulajdonképp megérdemelne. A társadalom másik része, amelyik a fennállót óvja és védelmezi, ez esetben természetesen elutasító magatartást tanúsít az íróval szemben. A baj az, hogy a mi átpolitizált világunkban minden szót politikusán mérlegelnek és magyaráznak. Ebből következik, hogy az írót mindkét oldalról politikailag félremagyarázzák; még ha objektív valóságot fejez ki, akkor is meghamisítják azáltal, hogy a két réteg másképp értelmezi. Ami engem személyesen illet, azt hiszem, elmondhatom, hogy számos olyan hívem van, aki nem irodalmi vagy gondolati értékét becsüli munkámnak, vagy ezt csupán ürügyül veszi ahhoz, hogy saját ellenzéki magatartását fedezze vele.- Ön sokat beszél memoárjában a hazugságról. Egy helyütt azt írja: „ha egy valamennyire is egészséges társadalmat akarnánk létrehozni, mondjunk le a hazugságról.” (8. A vértelen bécsi kávéházak. 97.- B.F.) Mármost úgy látszik, hogy sem Keleten, sem Nyugaton nincsenek felkészülve arra, hogy lebontsák a hazugság épületét. Ellenkezőleg: intézmények vannak - és mindig újabbakat hoznak létre -, amelyeknek egyetlen célja az, hogy a hazugságot terjesszék, hogy bizonyos mértékben a társadalmi életben meggyökereztessék. Figyelemre méltó egyidejűleg Nyugaton, részben azonban Keleten is a vallásos tudat bizonyos térnyerése; talán menekülési motívumról van szó, arról, hogy a politikai-társadalmi élet hazugsághálójából kiszakadjanak. Lát-e ön erkölcsi tényezőt ebben a vallásos tudatban társadalmunk erkölcsi megújulására?- Kezdjük azzal, hogy vajon hiszek-e benne, hogy létezik ma igazi vallásosság. Úgy gondolom, bizonyára. Baráti körömben is van egész sor vallásos ember, ők azonban nem holmi oppozícióból vallásosok. Itt kezdődik kérdésének második része: a politikai világtól való menekülésnek tekintem-e a vallásosságot? Persze, létezik az evilágtól való menekülésnek efféle vallásossága - de ilyen mindig is létezett. A keresztény vallásosság eredete egyfajta társadalmi ellenállás volt az akkor uralkodó rendszerrel szemben; és ez a történelem folyamán mindig megismétlődött. 197
