Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1970 - Antonia Dalé: Interjú Déry Tiborral
1970 Milyen funkciója volt Ambrusnak a maga korában? Csupán egy sakkfigura volt a történelem és mások kezében? (Déry mintegy magában mondja ezt.) Nem hiszem. Az egyéniségnek mindig hangsúlyos része volt a történelem kötelező folyamatában. Nagyon valószínű, hogy másvalaki másként cselekedett volna Ambrus helyében. A történelemnek olyan emberekre van szüksége, akik a saját kötelességüket teszik, de természetesen minden embernek megvan a saját ambcíciója, a saját ereje, ami segíti annak realizálásában. A történelmi fejlődés bizonyosan nem formájában, hanem lényegében változik.- A kiközösítővei - mondom - a múltra vonatkozó tárgy által palásoltan módja volt beszélni a máról, az egykorú eseményekről, meghatározott valóságról. - Itt Déry, úgy látom, nem szándékozik kimerítő és világos válasszal szolgálni. Egyszerűen csak annyit mond rá, hogy ő csupán vizsgálja a történelmet, és azt látja, hogy félelmetes módon ismétlődnek az események. Semmi egyéb. Nem tágítok, és azt kérdem tőle, hogy vajon létezhetne-e napjainkban egy új Szent Ambrus, ugyanolyan politikai és vallási hatalommal, a történelmi fejlődésre nézve éppoly meghatározó személyiséggel felruházva. Nagyon kurtán válaszol: - Létezhetne egy Szent Ambrushoz hasonló politikai személyiség napjainkban is, de más formát öltene. - Egyáltalán nem hajlandó beadni a derekát ettől a kérdésemtől. Azután, hogy változtassak azon a hangnemen, amelyet interjúnk öltött, azt kérdezem tőle, mi okból választotta a birodalom hanyatlásának időszakát A kiközösítő című regényéhez?- Elmesélek magának egy érdekes történetet. Amikor kijöttem a börtönből 1962- ben, hosszú ideig nem közölhettem saját műveimet. Fordítással és más írók munkáinak javítgatásával foglalkoztam. Egyebek közt ellenőrző szerkesztője voltam egy Masolinóról szóló, terjedelmes életrajznak, és ebben az életrajzban sokszor szó esett Szent Ambrusról, lévén, hogy Masolino freskósorozatot festett a milánói Dómban, amelyen gyakran feltűnik Szent Ambrus alakja, és ebben az életrajzban újdonságokra bukkantam. Először is, a szent püspök gyakran prédikált a magántulajdon ellen. Ez a tény megragadta a képzeletemet, őrizgettem magamban ezt a témát, azzal a szándékkal, hogy később majd visszatérek rá. Már miközben fordítgattam a Masolino-életrajzot, az a regény járt eszemben, amelyet majd később írni fogok. Nagyon érdekelt Szent Ambrus alakja. Néhány év múlva csakugyan publikáltam A ki- közösítőt. Hallván, hogy az olasz Masolino-életrajz magyar fordítását ő ellenőrizte, így hát könnyen boldogul olasz olvasmányaival, megkérdeztem tőle, mi a véleménye a kortárs olasz regényirodalomról. Mentegetőzik, hogy nem tud kompetens módon nyilatkozni a kortárs olasz regényről, mert nincs róla kielégítő képe, de azután szinte megbánva ezt a szerény vallomást, sorolni kezdi a számára ismerős szerzőket: Calvino, Elsa Morante, Elio Vittorini, Natalia Ginzburg és Pavese. Sajnálkozva mondja, hogy túlságosan kevés ideje marad olvasni mások írásait, mert már sok fáradságába kerül tervezett művei megírása. 172