Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1970 - Antonia Dalé: Interjú Déry Tiborral
1970 csak a lelkes szegedi kezdeményezők vendégjátéka volt a budapesti Egyetemi Színpadon. Az interjú ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) jegyeimet érdemel. Déry ugyanis észrevéve látogatója tapasztalatlanságát, jóindulatú - s némi pedagógiai felhangokkal kísért - magyarázatban fejtette ki A kiközösítő és elsősorban a G.A. úr X.-ben keletkezésének, megformálásának különböző vonatkozásait. (Ebben talán az is közrejátszott, hogy a beszélgetésen jelen volt Takács József a hallgató patronálója.) Az interjúvoló - Déry Masolinóról szóló szavait idézve - tévesen állítja, hogy a Szent Ambrus életét megjelenítő freskók a milánói Dómban találhatók. Déry nem mondhatta ezt, mert 1963 októberében Rómában járva személyesen kereste fel Masolino falfestményét a S. Clemente templomban. Ugyanígy téves Dalé állítása arról, hogy Déry fordította a Masolinóról szóló monográfiát. A valóságban kontrollszerkesztője volt Vayer Lajos Masolino és Róma című monográfiájának. Az interjút közzétevő Quaderni Italo-Ungheresi - a Bolognai Egyetem magyar és finnugor tanszékének szerény - csak sokszorosításban megjelenő - szemléje volt, Gugliemo Capacchi szerkesztésében. Takács József tájékoztatása szereint csak egyetlen száma jelent meg. Találkozásom Déry Tiborral, ami eleinte lehetetlennek látszott, végül nagy megelégedésemre meglehetősen egyszerű dolognak és mindenekelőtt roppant érdekesnek bizonyult. Egyik budapesti barátomtól sikerült megszereznem a lakcímét. így aztán írhattam neki, s azt kértem tőle, hogy fogadjon engem egy rövid interjú vagy még inkább egy puszta csevegés erejéig. Sajnos, akkor kapta meg a levelemet, amikor én már Budapesten voltam, az „Olasz Tanulmányok Hete” alkalmából. Bonyodalmak adódtak, mert ahogy mondták, az írót nagyon leköti a munkája. De a szerencse hozzám szegődött. Épp április 29-én volt legújabb művének, Az óriáscsecsemőnek a bemutatója az Egyetemi Színpadon. Egy kevéssel az előadás kezdete előtt érkeztem a színházba. Déry ott volt feleségével és a budapesti kultúra legnagyobb képviselőivel, köztük Illyés Gyulával és Bárczi Gézával. Nagyon szívélyes és kedves volt, mindjárt emlékezett a levelemre, és azt mondta, hogy a másnap délelőttből egy kicsit nekem tudna szentelni. Otthonában várt tíz órakor. Igazán izgalmas volt számomra a találkozás, túl azon a tényen, hogy sohasem ismertem még személyesen egy írót, most pedig egy Nobel-díjra jelölttel nyílott alkalmam társalogni. Déry most, a múlt annyi szörnyű megpróbáltatása után, Budán lakik egy csinos villában, szépen gondozott kert tartozik hozzá, tele virággal; folyamatosan ír, mert, amint egy csipetnyi jóízű iróniával mondotta: - Ez az én munkám, talán nem is tudnék mást csinálni. írói mesterségem teljesen leköt, ebben mellesleg mindenfajta érdeklődésem összesűrűsödik. Ő maga fogad, olyan hanyag módon öltözve, ahogyan mindig is gondoltam, hogy 168
