Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1968 - A mű születéséről
1968 Fogalmazványáról sajnos hiányzik a keltezés, ezért keletkezésének időpontját illetően bizonytalanok vagyunk. Utolsó előtti bekezdése ugyan azt állítja, hogy az előadást követő verselemzés „körülbelül húsz éve keletkezett”, amit ha elfogadnánk, azt jelenthetné, hogy az előadásra valamikor 1947—1948 táján kerülhetett sor. Ám ismerve Déry ezekben az években írt prózájának már erősen elkötelezett hangvételét és emlékezetének megbízhatatlanságát, e meghatározás mellé rögtön kérdőjelet is tehetünk. (Vagy lépjünk még egy évet vissza, 1946 második felére?) A megnyugtató válaszhoz hiányzanak a fogódzók, mindenekelőtt a már annyiszor idézett naptámoteszek, amelyek azonban csak 1948-tól maradtak ránk. De sem 1948-ban, sem egy évvel később nem fordul elő bennük a fogalmazvány első mondatában szereplő „Bölcsészettanhallgatók Egyesülete”, amely állítólag a rendezvényt szervezte. Az Egy vers keletkezése 1967-1968 táján került ismét Déry látókörébe, azokban a hónapokban, amikor az ítélet nincs visszaemlékezésein dolgozott, s többek között ízelítőt kívánt adni benne a húszas évek költészetéből is. Végül - az elemzett versnek lelki egyensúlyt teremtő példázataként - a tanulmányt teljes egészében átemelte a regénybe (l. annak 26., Megint rosszkedv, de ezúttal áttételesen fejezetét). A fentiek kapcsán joggal merülhetett fel bennünk: vajon nem akkor keletkezett, amikor íróját ismét behatóan foglalkoztatta régi tanulmánya? Mindezt az is alátámasztani látszik, hogy annak felvetései számos ponton rímelnek Déry késői szkeptikus gondolatvilágára. Ám tegyük ezúttal is hozzá: a naptámoteszek - sem 1967-ben, sem 1968-ban - nem tartalmaznak olyan bejegyzést, amely igazolná feltevésünket. (Pedig Déry még ekkor is vállalt nyilvános szerepléseket.) Az írás időbeli besorolásakor némi fenntartással ugyan, de 1968 mellett döntöttünk; azzal a kiegészítéssel, hogy a Szép elmélet fonákja című kötetben is tettünk (az 1946-os írásoknál) egy rövid megjegyzést, amely nem zárja ki a korábbi keletkezés lehetőségét. Tisztelt hallgatóim, a Bölcsészettanhallgatók Egyesülete megtisztelt azzal, hogy egy előadásra kért fel. A feladat megtisztelő voltát tetézte azzal, hogy egy nehéz feladatot tűzött ki számomra: mondjam el véleményemet és személyes tapasztalataimat a mű születéséről. A feladat az író számára nemcsak nehéz és bonyolult, de egyike a legizgalmasabbaknak is, amelyekkel munkája során találkozhatik. S hadd tegyem hozzá, hogy egy kissé szemérmetlen feladat is. Gondolkodás közben nem szívesen élek hasonlatokkal és képekkel, de ezúttal nem tudok kitérni egy nagyon régi, gyakran használt s mégis indulatosan idekéredzkedő metafora elől: úgy érzem magam valamennyire, ahogy az 101
