Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Kovács Ida: Bébé, a festő. Ottlik Géza és a képzőművészet
A spanyol festők és Van Gogh Ottlik egy korai, 1941-ben született elbeszélése élére a kevéssé ismert spanyol festő, Claudio Coello egy képének címét - La Concepcion - választja. Bár a festmény, s a megvásárlása körüli bonyodalom - vagy a képet veszi meg a pár, vagy eredeti tervük szerint elutaznak Firenzébe - csak keretet ad a főszereplő festő Iván, és Lea szerelmi története köré, ugyanakkor alkalmat kínál az elbeszélőnek arra, hogy érzékeltesse a spanyol festészet iránti csodálatát: „Lea apjáról beszélt, Iván pedig Velázquezről, hosszasan. »Lea! Lea Nikolajevna!« - kiabálta vidáman, amint berontott a szobába. Egyszerre akart elmondani mindent, lelkesen, izgatottan. »Óriási! [...] Egy Coello-képet találtam! Figyelj ide, egy pici kis boltban, a Józsefvárosban, ugyanis árverés volt. Claudio Coello... körülbelül ekkora a vászon, nem, még nagyobb is, La Concepcion... és micsoda színek, majd meglátod. Velazquez! Világosan kivehető, cambogia, garcinia morella...« Lea félbe akarta szakítani... De Iván kibökte: »Nyolcszáz pengő, megvesszük.« ... elrohant hazulról s beült az egyetem könyvtárának olvasótermébe, hogy a Coellóról szóló irodalmat tanulmányozza. De a címkártyák közt rálapozott egy Van Gogh életrajzra, ezt is kihozatta magának, s végül csakis ezt olvasta, zárásig."44 Jól tettük, ha már a La Concepcion olvasásakor megjegyeztük Velázquez nevét, mivel az író nem ismétli meg többé, sem az Iskola a határonban, sem a Budában. Velázquez Bébé számára mégis szimbólum, s nem csupán a spanyol festészeté; a művészeté általában, a művészet minőségének mércéje. Nem szükséges megnevezni őt, ahogyan az Iskola a határon uszoda-jelenetében sem kell részletesen kifejteni a mb és a sz indulatjelző megjegyzéseket. A Buda első oldalán található sorok - „A festés nem igazság. Csalás, linkség, mint a költészet. (Hát persze hogy linkség, mondta Medve, csakhogy szent linkség.")45 - olvastán például nem tudjuk elhessegetni képzeletünkből az odatolakodó Las Meninas trükkös megoldású látványát. Bébé mondatai a Budából a harminc évvel korábbi Iskola a határon Böbéjének szavaira rímelnek, számunkra azt jelezve, hogy Ottlik néhány évtizednyi idő alatt sem dolgozta fel, írta ki magából maradéktalanul sem katonaiskolai élményeit, sem pedig az alkotás megszületéséhez kötődő gondolatait. Angyalossy Gergely bántó, úgymond „tikkeltető" visszaköszönésnek érzékeli a Buda ismerősségeit. Miután nem Ottlik keze által sajtó alá rendezett munkáról van szó, tökéletesen bizonyosak a szöveghűségben nem lehetünk, azonban, az látható, Ottlik szívesen ismétel; számára másodszorra, harmadszorra „van meg" igazán valami. Az író a festő-lét tervezésével kapcsolatos mondataiban a lehető legkörültekintőbben próbálja körüljárni és rögzíteni mindazt, amit ő a festő-létről elképzel, s amiről úgy gondolja, feltehetően az íróknál sincs másképp: „Én tudtam, a második emeleti folyósón egyszer ébresztő előtt szerzett váratlan, mélységes nyugalommal, hogy festő leszek, hogy hegyek közt, negyvenévesen, tóparton, szivarozva, valódi olajfestékkel fogok valódi vászonra festeni." És ugyanitt: „Hilbert Kornél kérdezte egyszer tőlem, hogy én is tüzér leszek-e? »Dehogy.« - Hát mi? - »Festő.« Festő?! Milyen festő? »Spanyol« - mondom."46 279
