Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Csaplár Ferenc: Kassák születésnapjai (1917-1967)
a Munkában Murányi Kovács Endre és Havas Endre, a prágai Magyar Újságban Szalatnai Rezső szólt az ünnepekről.19 A Heti Újság számára Peterdi Andor, a Népszava számára Szélpál Árpád készített interjút.20 A Színházi Élet írásos önvallomást közölt tőle.21 Az érdeklődés annak a költőnek és mozgalomszervezőnek szólt, akiben az ötvenedik születésnap alkalmából egyszerre lehetett méltatni „a magyar proletártömegek leikéből leiedzett fiát" (Móricz Zsigmondi, „a névtelenek öntudatát" kifejező írót (Németh Andor), „az emberré vált költőt és a költővé vált proletárt" (Szélpál Árpád), a „világnézetéhez", az „eszméhez" hűnek maradó, a „dacosan magányos és meg nem alkuvó" embert (Barabás Tibor, Turóczi-Trostler József, Murányi Kovács Endre), a humanizmus hirdetőjét (Barabás Tibor, Németh Andor), aki „a világ tavasztalan tavaszán", „a vérrel és fekete ráccsal körülvett időben", „a hitet veszejtő, erőt rabló korban" „mindig az igaz, a tiszta, a szabad élet felé énekelt" (Vajda János), „az irodalmi formalizmus és maradiság bálványának ledöntőjét", „a képzőművészeti haladás emberét" (Barabás Tibor), „a magyar költői nyelv gazdagítóját" (Turóczi-Trostler József), a magyar líra klasszikus hagyományainak folytatóját (Vajda János), „a tisztaság törvényeire rálelő", „a már sallangtalanul és tisztán" szóló költőt (Murányi Kovács Endre, Szélpál Árpád), aki „Erdély ősi népdalelemeit" is műveibe építi (Barabás Tibor), „egy írói és költőgeneráció nevelőjét" (Barabás Tibor), aki „hatással volt" a szlovákiai sarlósokra és „a mai szlovák irodalomra" is (Szalatnai Rezső). A jubileumra verset író Havas Endre Ibsen drámájának hőséhez, Solness építőmesterhez hasonlította az ünnepeltet. A születésnapi hangulatot jellemzi az is, amit Kassák nyilatkozott. A Színházi Életnek írott önvallomásában az ötven évről, mint „18262 nap szörnyű teherviseléséről" szólt, és Somlyó Zoltán temetését fölidézve az elmúlásról borongott, a Heti Újságnak viszont a következőt nyilatkozta: „Csordultig vagyok élet- és munkakedvvel. [...] Mint költő is a jövendőbe álmodom magam, amely mégiscsak szebb lesz a szinte vigasztalannak látszó jelennél." A Népszava munkatársával azt a meggyőződését tartotta legfontosabbnak közölni, „hogy a költő ne agitáljon, hanem emberi mintakép legyen." A méltatások közül Móricz Zsigmond írása volt számára a legértékesebb. A „jubileumi könyvként" megjelentetett Anyám címére borítólapján fülszövegként ennek rövidített változatát közölte. A kötet anyagával őszre készült el; egy levélformában megírt és „első levél" címmel ellátott bevezető, továbbá utószó beiktatása révén a levelekben elmondottakat mint születés- napi önvallomást, mint „legrejtettebb érzéseinek és legmesszebbre kalandozó gondolatainak" összefoglalását adta közre.22 Az Ajándék az asszonynak című verseskötet s benne nyitóversként az Ötven év a születésnap dátumához időzítve jelent meg. Olvasható volt a jubileumi vers a Munka 1937. március-áprilisi számában is.23 A születésnapi fényképfölvételeket ezúttal Haár Ferenc készítette el Kassákék Bulcsú utcai lakásában, érzékeltetve a töprengésre késztető jubileum hangulatán túl Kassák és felesége kapcsolatában titkok lappangását is.24 Az ötvenedik születésnap eseményeinek sorában külön fejezet, ami Szlovákiában történt. Hogy az Érsekújvárról elszármazott Kassák szülőföldje 139
