Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Csaplár Ferenc: Kassák születésnapjai (1917-1967)
érzékeltette olyan kiváló előadóművészek közreműködése, mint Somlay Artúr, Jámbor László, Major Tamás, Németh Anna, Gobbi Hilda, Kadosa Pál, Neményi Lili, Horváth Ferenc, Bozóky István. Bartók szellemét nemcsak a Kassákot köszöntő Ortutay idézte fel, hanem Somlay Artúr is, amikor a kultuszminiszter beszéde előtt elmondta Kassák Bartók tiszteletére írott A Mester című költeményét. A zeneszámok egy része - Justus György, Kadosa Pál, Szelényi István Kassák verseire írott műveinek megszólaltatása - ősbemutató volt. Az irodalmi, zenei műsor egésze az ünnepeltet mint a háború után létrejött új világ előhírnökét, az újjáépítés pátoszának korai megszólaltatóját mutatta be. A zeneakadémiai est után ünnepi vacsora volt a Fészek Klubban. Ennek során újabb köszöntők hangzottak el: Fischer József, Gegesi Kiss Pál, Heltai Jenő, Kmetty János, Major Tamás, Várnai Zseni, Veres Péter méltatta az ünnepelt érdemeit.39 A Szociáldemokrata Párt által április 2-án rendezett író-, művész- és tudóstalálkozón ismét köszöntötték Kassákot.40 Az ünneplés politikai pártokat, írócsoportokat átfogó jellegéről tanúskodnak a sajtóban megjelent köszöntések. A Népszavában, a Haladásban, az Új Időkben és a Szovjet Hadsereg magyar nyelvű lapjaként megjelenő Új Szóban ismeretlen cikkíró, a Szabad Népben Keszi Imre, a kisgazdapárti Kis Újságban n.f. monogramot használó szerző, az Új Magyarországban Molnár Aurél, a Demokráciában Kosa János, a Színházban Füst Milán, a Magyarokban Juhász Géza, a Szabad Szóban Kelemen János, a Válaszban Keresz- tury Dezső, a Fórumban Lukács György, az Újholdban Lengyel Balázs, a pécsi Sorsunkban Várkonyi Nándor szólt a 60. születésnapját ünneplő Kassákról. Gellért Oszkár a Népszavában, Bóka László az Új Magyarországban verssel köszöntötte Kassákot.41 Az ünneplés kórusában fölhangzott az elégedetlenség, az elvárásokként megfogalmazott bírálat szólama is, jelezve, hogy a születésnap a kommunista párt irodalommal, művészettel foglalkozó teoretikusai, cikkírói számára a más nézeteket vallók legyőzéséért, ellehetetlenítéséért folytatott küzdelem pillanatnyi szüneteltetése volt. Lukács György ez alkalommal sem tudott szabadulni előítéleteitől, saját dogmáinak fogságától. Példa erre köszöntőjének alábbi részlete: „A forradalom Kassáknál csakhamar átalakult a forma forradalmává, sőt tartalmában nem egyszer »örök forradalommá« (az ellenforradalom előtt posszibilis forradalommá) halványodott. A Kassáknál megszólaló magyar munkásértelmiség hangja sohasem emelkedett a gorkiji magaslatra: a munkásosztály létén, tudatfejlődésén és világtörténeti perspektíváin keresztül az emberiség nagy problémáinak konkrét felvetéséig." A későbbi vitákat, az alkotói szabadság korlátozó, szűkítő értelmezését vetítette előre, amit Keszi Imre írt: „Míg a munkásmozgalom szűk és szektáns politikájából egyre inkább kiterjeszkedik a dolgozó magyar nép egészét magába foglaló tágabb új céljai felé, Kassák egyre mélyebben elzárkózik magányába, idilljét féltve őrző, a külvilággal, a dolgozó néppel és az egész emberiséggel szembeni bosszús dohogó gyanakvásába." Az Új Szó cikkírója olyan művek megalkotását várta az ünnepektől, melyek „hozzá fognak járulni a magyar munkásság és parasztság szövetségének megerősödéséhez, és ugyanakkor 143
