Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

E. Csorba Csilla: Meztelen a király. A fókai-szobor története

A konzervatív-liberális alapokon nyugvó tartalom azonban lassan kiüresedett, a komplex egyensúly felbomlott, s a felszínre törő ellentétek minden irányból megkérdőjelezték azt. A századforduló-századelő feloldhatatlan új típusú konfliktusai által meghatározott világban Jókainak az ellentéteket nemzeti egységben feloldó modellje idegennek, a valóságtól távolinak hatott. Új társadalmi erők kerestek maguknak utat, a generációváltás során fiatal erők hallatták kritikus hangjukat. Jókai személye és az általa képviselt dualista-millenniumi eszme már életében akkora ünneplésben részesült, amely egy határon túl ellentétébe csapott át, fokozhatatlan volt.

Jókai 1904 után időszerűtlenné vált? „A szobrot magunknak állítjuk, hiúságunknak, szereplő-vágyunknak" - írja Ady. „A magunk értékének. És ha e percben Hunnia nem akar Jókai szobrot, a magyar társadalom értéke olyan, amilyet Jókai súlyával megmérni nem lehet. És ez a mi bajunk. Nem a Jókaié."35

Ady ostorozó kijelentéseit részint árnyalja Krúdy, aki úgy látja, hogy részben az idős író is felelős sorsának ilyetén alakulásáért: „Élete utolsó szakaszában észrevétlen kiejtette kezéből a távíró huzalt, amely az íróasztalt, a lényét, az egyéniségét összekötötte a magyar szívekkel."36 Ez az összeköttetés nem az irodalom belső berkeiben szakadt meg, művészete ott nem találtatott könnyűnek. Cholnoky Viktor, Ady Endre, Krúdy Gyula, Babits Mihály, Ignotus, Szép Ernő, Tersánszky, Csáth Géza, stb. a mester írásainak ma- radandóságát, időszerűségét, a magyar próza folytonosságát hirdették. Jókai politikailag nem volt időszerű, nem lehetett aktuális ideológia szolgálatába állítani a háború előtt, s a háború alatt sem, hiszen közismert volt a nemzetközi béke világmozgalomban való tevékeny szerepe, aktivitása.

Ne legyünk azonban Ady nyomán teljesen igazságtalanok a korral, s annak embereivel. A Jókai-emlékmű anyagi alapjainak megteremtésével párhuzamosan folyt az ő személyét is érintő kultuszhely, a „templom", azaz a Petőfi-Ház kialakítása. A szobor költségeivel azonos összegre volt szükség ehhez is, amelyre 1906-tól indult meg a gyűjtés. Ugyanebben az időben a Petőfi Társaság érdeklődését és adakozási lehetőségeit lekötötték a Petőfi családnak állított új síremlék, az általuk levezényelt ünnepségek és táblaavatások is.

Jókai a világháborút követően, a trianoni tragédia után válik ismét aktuálissá, ekkor lehet hangosan szobrot emelni neki. A 1920-as évek elején is a legnépszerűbb magyar író, a magyar kultúra egységének egyik legerősebb tényezője, a magyarság nagy nevelője. Ignotus 1906-ban megjósolta: szobra akkor lesz az írónak, ha Jókai sajátos magyarsága és a magyarságnak a keleti ábrándosság iránti igénye újra aktuális lesz: „Szívük megnyílik iránta, eltelik vele, jelet keresnek, melyet érzésükkel körülvegyenek. - s ekkor állítanak majd Jókai Mórnak szobrot."37

A Jókai-szobor története, annak végkifejlete tehát szorosan összekapcsolódik az ország háború utáni szomorú sorsának alakulásával. A trianoni béke következményeként területeinek nagy részét elvesztő Csonka-Magyarország ébren tartására, erősítésére - többek között - Petőfi és Jókai nevét is felhasználták. Jó alkalmat biztosított ehhez Petőfi, majd két évre rá Jókai születésének 100. évfordulója.

265