Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Keresztúrszky Ida: „... megtaláltuk Jadviga párnáját..." Závada Pál regényének recepciója mint a dél-alföldi szlovákok identitását alakító diszkurzus?

— Nehéz eset volt. Nagyon szép egy fehér párna fehér áttört hímzéssel, de nem könnyű fényképezni. Aztán kiderült, hogy a fehér huzat alatt az a másik [...] ...tehát az angin nem fehér, hanem kék vagy rózsaszín, és az látszik a lyukacsos mintán át. Az egyik tótkomlósi néni megmutatta a régi huzatot, ami a nagymamájáé volt. Rögtön tudtuk: megtaláltuk Jadviga párnáját."5' - vallott Závada a Filmvilágnak 1999-ben. Az erőfeszítés nem volt hiábavaló: a filmet a 2000-es XXXI. Magyar Filmszemlén a zsűri a hiteles látványvilág megteremtéséért különdíjjal jutalmazta. A referencialitás lehetőségeit meglebegtető regényszöveg a filmforgatás menete során vált végérvényesen dokumentum-értékűvé.

IV. Jadvigadalom. A rituális fázis Kik is feküdtek Jadviga párnáján?

A történeti metafikciós szöveget a filmalkotás folyamata egyértelmű, Tótkomlósra mutató deiktikus jellé alakította. A tótkomlósi helyszín és kellékek mellett komlósiak statisztáltak a film lakodalmi jelenetéhez. Ennek viszonzásaképp a film forgalmazói, a Mafilm Rt., az MTV és a Budapest Film 2000. március 17-én Jadvigadalom címmel díszbemutatót szervezett a tótkomlósi Korzó Moziban.52 A stáb érkezését „kostoló (!) Ondris kedvenceiből" köszöntötte, melyet lovas kocsis „birtokbejárás" követett.53 A Jadvigadalom résztvevőinek talpa alá a film lakodalmi jelenetében is szereplő komlósi rezesbanda húzta. A mozi előterében megrendezett alkalmi kiállításon látható volt Jadviga párnája, a naplókönyv „eredetije", melyből Závada merített. A bemutató előtt a stáb a komlósiaknak - köszönetképp a forgatáshoz nyújtott segítségükért - ajándékképpen, bekeretezve és dedikálva átadta azt a párnahuzatot, amelyet a film kellékesei az „igazi" Jadviga-ciha fellelése előtt készítettek. A film díszbemutatóján, a vetítés után Korim Istvánná, akitől a végül a forgatáskor ténylegesen használt, történetileg tehát hiteles Jadviga-huzat származott, közel hajolt a bekeretezett talmi huzathoz, hogy tüzetesen megnézze. Komlós polgármestere azonban sziszegve figyelmeztette: „Vigyázzon, Korim néni, most fényképeznek!"

Závada Jadviga-regénye tehát az identitás-diskurzusok nyelvi, vizuális és rituális fázisán is átjutott, melyek során dokumentarizálódás és mitizálódás jegyeit mutatta. A szerző dokumentaritást imitáló játszmáinak a filmes adaptáció készítőin kívül is akadtak partnerei. A tótkomlósi nyomtatott média legalábbis azt sugallta, hogy a szerző szülőfalujában valóban születőben volt a regény referenciális olvasata. Egy író-olvasó találkozón „lehetőséget kívántunk adni arra, hogy találkozzanak vele [Závadával] tótkomlósi ismerősei, rokonai, barátai, kortársai, mindazok, akik könyve olvasása közben magukra vagy a környezetükben élő emberekre ismertek."54 A régió (a Szarvasi Krónika) egyik kritikusa szintén engedett a referenciális értelmezés kísértésének. „A regény történetéhez tartozik, hogy komoly viharokat kavart az író szülővárosában. Noha a napló létezik, csupán a gazdasági feljegyzések vannak benne, a többi az író leleménye. Mégis a hitelesség erejével hat: a komlósiak azonosítják településüket a regény színhelyével (nem is alaptalanul), felismerni vélik a családot, a szereplőket; megsértődnek, bizonygat320