Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Gagyi József: A fehéregyházi Petőfi-kultusz és a nemzeti identitás lokális változatai
resztül együtt ünnepeltük Petőfit, és nem volt abból nemzeti probléma, hogy nem a miénk [...] forradalom volt, résztvevő volt, itt volt a csata, itt esett el..." Nem mondja ki, de sejteti, hogy szerinte a mostani ünnepek a hatvanas-hetvenes évekbeli ünnepektől különböznek abban, hogy ma - a forradalmiságot mellőzve - nagy hangsúly kerül Petőfi magyarságára. Fehéregyháza románjainak legfontosabb szellemi irányítója az ortodox pap. Igen határozott, erős egyéniség. Ha úgy látja jónak, saját híveivel is szembeszáll, haragjukkal nem törődve. Nemzetiségi határokat konstruált, a román közösség identitását erősítette. Megtiltotta híveinek, hogy a fúvószenekart hívják a temetésekre, ehelyett egyházi kórust tanított be, amely az ortodox temetéseken énekel. Ezzel az ortodox-nemortodox vallási határt erősítette. Elismeri, hogy a Petőfi-emlékmű „reprezentatív kulturális emlék", és éppen ezért hasznos, ha kiaszfaltozzák az utcát. Szavának minden, a helységben zajló folyamatban igen nagy súlya van és lesz a közeljövőben. Mivel az ő képe szerint a település olyan „ősi román föld"10, ahol nem sok ideje kisebbségek élnek, nem fogadja el a nem-román és nem-ortodox szimbolikus hely lokalitás-építő jelentős szerepét. Lehetséges, hogy éppen ezért ő lesz a „Pető- fi-falva"11 eszmének, szimbolikának a legjelentősebb helyi román ellenzője. Távolságok Ma Fehéregyházán a két etnikum ünnepein különböző csoportok vesznek részt. Egyrészt megrendezik a hivatalos, ezen belül a román állami és a román civil (egyházi és kulturális) ünnepeket. Ezt románok szervezik, a helyi költségvetésből vagy állami támogatással, és románok vesznek részt rajta. Másrészt zajlik a március 15-i és a Petőfi-ünnep, mint a magyar etnicitást felmutató ünnepek. Ami nagyon hiányzik: a lokalitás közös ünnepe, amely egyben alkalmat, lehetőséget teremtene a közös identitás megfogalmazására. A település társadalmának mindennapjai inkább az egység, ünnepei nyilvánvalóan a kettőzöttség jegyében telnek. A mindennapokban sok a kooperáció, és ha beszélhetünk lokális identitásról, az csak a mindennapi kapcsolatokban épül. Az ünnepi alkalmak a különbségek és a távolságok megfogalmazásai. A lokális közösség mindennapjaiban egy, ünnepeiben megkettőződik. A „magyar Fehéregyháza" mindaddig, amíg megvan a magyarok lakta különálló térrész, a Telepes-utca, őrzi területi különállását is. Legalább ilyen jelentős a vallási (református, unitárius) és a kulturális különállás, az ezen keresztül megfogalmazódó identitás is. Fontos, hogy évente kétszer is olyan saját ünnepet lehet szervezni-rendezni, amely a nemzeti közösséghez kapcsolja az ittenieket. A román többség és ennek vezetői jelenleg, nyilvánosan legalábbis, tolerálják a magyar ünnepeket, az ezeken keresztül megnyilvánuló magyar identitást. A magyar kisebbség és ennek vezetői mindent megtesznek, hogy a szimbolikus hely nyújtotta előnyöket kihasználják, növeljék. A minimálisan szükséges politikai kooperáción túl, az elmúlt évtizedben a két etnikum 309
