Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Keserű Katalin: Alkalom és mű. A Terror Háza

születését. Tervezője, F. Kovács Attila művészete korábban a jelen civilizáció halálos jövőjét hozta közel. Valamikor vasból különös, emlékműszerű szobrokat hegesz­tett (Necropolis, 1987), ipari épít­ményektől kölcsönzött formákkal és koporsófedél alakú talapza­tokkal. A techno-művészet ma­gyarországi kezdeményezőjének korábbi romantikus-vizionárius művészete most történelmi reali­tást nyert a terrorral, a terror-ipar­ral, a diktatúrává fajuló ipari­technikai civilizációval való azo­nosíthatóságában. Mivel ezen az emlékhelyen tár­gyi dokumentumok nem marad­tak, történeti feltárás a legutóbbi időkig nem folyhatott, az esemé­nyek publikussá nem válhattak, az emlékhelynek egyszerre infor­matívnak, rekonstruktívnak is kellett lennie, hogy feladatának megfeleljen. így tehát ez a múzeum-emlék­hely az egyetlen (ideértve Lettország Megszállásának - 1993-ban, egy egyko­ri szovjet épületben létesített - Múzeumát is Rigában), melyben a kortárs mű­vészet teret kapott ahhoz, hogy a civilizáció őrült és gyilkos mechanizmusait hétköznapi szituációiban idézze meg, s hogy ebből a kontextusból az életet hozza ki győztesnek. Ezáltal sajátosan mai emlékművé avatja a helyhez is kötődő dokumentumok tárházát, a múzeumot. Mi történik azzal, aki belép a Terror Házába? Alászáll, a szó szoros értelmé­ben, egy emeleteken át lefelé, a pincéig tartó kiállítás keretében. Végigutazva az áldozatok fala előtt felfelé süllyedünk a döbbenet mélyére (megértve, mit is jelenthetett a 60-as években Altorjai Sándor Süllyedjek felfelé című, meg­sokszorozott Erdély Miklós-portréja). Majd a 2. emelet egykori lakásaiból kezdődik az alászállás. A múzeum-emlékhely a művészet segítségével feltárja önmagát: az ese­ményeket, helyszíneket, az áldozatokat s a tetteseket is. A feltárás módja élet­szerű: a ház szobái a terror műhelyeinek enteriőrjei. Ezek révén élővé, megél- hetővé válik a múlt. Ebben az egykori bérházban kiderül: „az otthon, vagyis saját környeze­tünk, ami az otthonhoz és a szülőföldhöz tartozik, a legveszélyesebb szá­munkra."10 Otthont kereső korunk Jochen Hörisch által megfogalmazott tapasztalatát úgy fordítanám meg, hogy a két terror tette otthonunkat a legveszélyesebbé számunkra, a két terror megszüntette otthonainkat. Az Andrássy út 60. egykori otthonainak bejárása rítus: a látogató 12 szörnyű 296 Megfigyelő

Next

/
Oldalképek
Tartalom