Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
E. Csorba Csilla: Meztelen a király. A fókai-szobor története
szögletére esik. Tiszta fémszobor, minden patina nélkül. Szó volt egy ideig arról, hogy görög mintára fa kalapáccsal aranypatinát verjek a szoborra, ezt azonban az óriási költségek miatt nem tudtam megcsinálni. A szobor azonban így, ahogy most van, a legszebb és legteljesebb. Én Duthon és Bartholomé rajongó tanítványa vagyok. Dalout a fémszobrászatban senki nem múlta felül... Elárulhatok egy titkot: a szobor még nincs teljesen készen. Csak Jókai alakja van meg, de két szoborcsoport még hiányzik belőle. Az egyik csoport két leánykából fog állani, akik A magyar nábobot olvassák, a másik pedig maga a magyar nábob lesz. A szobor helyét én rendkívül megfelelőnek tartom. Különösen akkor, ha el fogják körülötte ültetni azokat a fákat, amelyeket Jókai, aki nemcsak regényíró, hanem kitűnő pomológus is volt, oly nagyon szeretett."28 Stróbl az író lába elé a hűség szimbólumát, egy kutyát is tervezett, aki Jókait hallgatja. „A szobrot bronzba álmodta, de bearanyozva, hogy az igazi Aranyember legyen meg benne, mert ő maga is aranyember volt..."29 A szobor mintázásakor az őt felkereső újságíróknak elsősorban - ha mintát és előképet kértek tőle - francia szobrászi hatásokról beszélt: Jules Dalout, Albert Bartholomét, a híres Halottak emléke megalkotóját, aki személyes jó ismerőse volt, olykor Rude-öt, Carpeaux-t emlegette. A Jókai-szobor készítése során elsősorban Dalou nyomdokain haladt: „Dalou az Istenem, az ő árnyékában szeretnék ülni. Bartholomé is nagyon imponál nekem." „Dalout a fémszobrászatban senki sem múlta felül, én tőle tanultam meg a fém csodálatát, szeretetét és kezelését." Stróbl többször járt Párizsban, tájékozott volt a francia szobrászat terén, míg Dalou volt számára az isten, a Fülep Lajos által merő szatírával készített riport szerint Rodint nem kedvelte, „mert erő van benne, de nincs forma." A francia szobrászat területén amúgy nagyon járatos művész figyelmét feltehetően nem kerülte el a Victor Hugo-emlékmű készülésének története, Rodin alkotása sem. Rodin említett emlékszobrának sok nehézséggel járó stációi, az elhelyezés, felállítás többlépcsős fordulatai számos vonásában igen nagy hasonlóságot mutatnak a Jókai-szobor keletkezéstörténetével. Rodin - Stróbllal ellentétben - már Hugo életében szobrot akart faragni nagy honfitársáról. Ennek érdekében meglátogatta, s rövid időre rábírta a költőt, hogy modellt üljön neki. A látogatás során egyesek szerint 60, mások szerint 80 vázlatot készített. Hugo halála után, 1889-ben kapott megbízást egy emlékmű elkészítésére, melyet eredetileg a Pantheonban kívántak felállítani. A mű kiindulópontjául nem Rodin valamelyik rajza, hanem az ismert, Hugo életének jelképévé sűrűsödött dagerrotípia szolgált, amely a száműzött írót Guernesey szigetén egy amorf szikla tetején ábrázolta, amint tekintetét Franciaország felé fordítja. Rodin a többalakosra tervezett kompozíción a főalakot múzsákkal/szirénekkel vette körül, a guernesey-i sziklát imitáló kövön pihenő, antik mintákra reflektáló hős drapériával burkolt testét, amint kezével a szárazföld felé mutat, számtalanszor megmintázta. A szoborvariá- ciókon nemegyszer ruhátlanul ábrázolta, kijelentve, hogy egy félisten nem hordhat redingotot, így kívánta az adott történelmi kortól független költészet eszméjét a Parnasszus magasságába emelni. Első alkalommal a Luxemburg 262
