Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Szvoboda Dománszky Gabriella: Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona a Vigadóban
dencia Mebe/ung-freskósorozata is.'4 A népmesének tekintett, bonyodalmas és sok szimbolikus elemet hordozó Argius történet hasonló célt kívánt szolgálni, mint a németeknek a Niebelung-mondák. Ipolyi szerint a Vigadó képeit Moritz von Schwind (1804-1871) A szép Meluzina és Raimondin című meseillusztrációinak mintájára képzelték el. De az idős tudóst megcsalta emlékezete. Schwind e ciklusát (1868/69) a Kunsthistorisches Museumban 1870-ben mutatta be először a nyilvánosságnak. A mester ekkor már egy ideje a Grimm-testvérek által megjelentetett német népmesék (Kinder- und Hausmärchen, 1812-1822) illusztrálásával foglalkozott, az 1850-es évektől sorra jelent meg három nagy romantikus me- seillusztráció-sorozata: a Hamupipőke és a Hét holló, majd A szép Meluzina és Raimondin.15 Az utóbbi legérettebb alkotása, monográfusa szerint magasabb kvalitást képvisel, mint a mester által a bécsi Opera számára készített sorozat. Hogy Ipolyinak mégis igaza lehetett Schwind hatásával kapcsolatban, azt a mesternek éppen a bécsi Operába készített sorozata érezteti. Az ide készült lunetta-vázlatok közül különösen az 1864-65-ben készült darabok lehettek a magyar falképek közvetlen előképei. Ilyen a Mozart Varázsfuvolájához készült jelenet, vagy a Heinrich Marschner Hans Heiling című operájához megfogalmazott részlet. (E falképek a II. világháborúban elpusztultak, így e kapcsolódást csak a vázlatokon vizsgálhatjuk.) Mint ismeretes Karl Rahl a bécsi Opera kifestésében fontos szerepet játszott, így műhelyének tagjai közvetlenül kapcsolatba léphettek az operai munkálatokon dolgozó gárdával, látták a készülő falképeket, és a Ringstrasse e reprezentatív alkotása kiváló előzményül szolgált a pesti Vigadónak. Mikor a falképek programja elkészült kiderült, hogy bár Feszi terveiben már a kezdetektől szerepelt megfestésük, ezek ára kimaradt a költségvetésből. Pedig 1863-ban a munkálatokról megjelent első hír leszögezte, hogy a belső díszítésre a „városi hatóság figyelmet és pénzt nem kímél!". (A hír mellett közölték a kifestés teljes programját is.)16 De pénz mégsem adódott. így az építési bizottság, Feszi Frigyessel az élén, egy különös lépést tett, amely érzékletesen tükrözi a két főváros, Bécs és Budapest képzőművészetének szoros kapcsolatát. Rahl professzorhoz fordultak támogató javaslatért a költségek megszerzése érdekében, aki mint egyedülálló fenomén a korszak művészetében, abszolút tekintéllyel bírt. (E nagymester munkássága még nem kellően feltárt, noha a Monarchia, ezen belül a magyar művészetre gyakorolt hatása döntő volt.) Rahl elismeréssel nyilatkozott tanítványairól, sőt anyagi kérdésben is állást foglalt, miszerint a Than és Lotz által felajánlott ár 239
