Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Takács Ferenc: Iparosított ünneplés. A Joyce-kultusz és a Joyce-üzlet
(a Foundation egykori elnöke, ma ügyvivő főtitkára) egy 2002-ben megjelent visszatekintéséből. (Beja 40-41). Az első Joyce-szal foglalkozó nemzetközi konferencia ötlete 1967-ben született meg, s még ebben az évben meg is rendezték az első nemzetközi szimpóziumot. A helyszín - nyilvánvaló kultikus megfontolásból - Dublin volt, az időpont pedig - ahogy Beja írja: „természetesen" - június 16-ika, azaz Bloomsday. A későbbi szimpóziumok fényében meglehetősen szerény ügynek mutatkozik az esemény: összesen úgy hetvenöt résztvevő volt, mindössze két napig tartott, s nem voltak párhuzamos szekciók, azaz mindenki meghallgathatott mindenki mást. Beja fontosnak tartja hangsúlyozni a június 16-i időzítést, s jellemző módon önkéntelenül is a kultusz nyelvezetével jellemzi az ipar születésének a pillanatát: mivel Bloomsday azóta „prominens és nemzetileg is elismert eseménnyé vált", ma már a történelmi emlékezetet kell segítségül hívni, hogy „lássuk: az eredeti kétnapos konferencia hetvenöt-egynéhány résztvevője leginkább egy szent helyet felkereső zarándokra hasonlított, miközben a szent hely lakóinak, a maguk boldog együgyűségében, fogalmuk sem volt róla, hogy a nagyvilágban milyen sok ember vette (és veszi) körül közel-vallásos áhítattal James Joyce Dublinját". (Beja 40) Megalakult az USA-ban bejegyzett, az Ohio State University angol tanszékének égisze alatt működő International James Joyce Foundation, mely azóta is rendezi a kétévenkénti nemzetközi James Joyce-szimpóziumokat; egyben a Joyce-filológia legfontosabb szakmai fórumának, a James Joyce Quarterlynek a kiadója is. A szimpóziumok - miközben résztvevőik száma egyre nőtt - mintegy Joyce élete nyomába eredtek: Triesztben (1973), Párizsban (1975), Zürichben (1979) tartották meg, azaz azokban a városokban, ahol Joyce huzamosabb ideig élt. Később Joyce-tól „mágikusan érintetlen" helyszínek is következtek: Frankfurt, Koppenhága, Róma, Sevilla, Velence, London, de a kultikus szempontból fontosnak ítélt években a szimpózium mindig visszatért Dublinba. így itt tartották az 1982-es rendezvényt, amely egybeesett Joyce születésének századik évfordulójával. (Ehhez egyébként meg kellett törni a kétévenkénti ütemezést: az 1979-es zürichi szimpózium után a vezetőség úgy határozott, hogy kivételesen három év múlva rendezi meg a következőt. Nyilván lehetetlen volt ellenállni a kerek évforduló kultikus bűvöletének.) Az 1982-es szimpóziumot egyébként érdemes közelebbről is szemügyre venni, mivel egyszerre mutatja a kultusz felerősödését, a nemzeti-politikai legitimációs célú kisajátítási törekvések megjelenését, az üzleti (reklám, PR, stb.) szempontok érvényesülését és a szakma kezdődő eliparosodását. Ekkor válik először a komplexum minden komponense minden más komponens alkalmává és viszont. Ebben az évben június 16-a már városi népünnepély, Joyce-t nemigen olvasó dublini polgárok mulatsága, középpontjában az Ulysses egyik fejezetének, „A bolygó sziklák" címen ismert epizódnak a szabadtéri előadásával Dublin főutcáján, az O'Connell Street-en, vagy száz hivatalos és nem hivatalos szereplővel. Ekkor avatják fel az Ulysses fiktív alakjának, a sohasem létezett Leopold Bloomnak a regény szerinti szülőháza (Clanbrassil Street 52) homlokzatára elhelyezett emléktáblát is. 228
