Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Takács Ferenc: Iparosított ünneplés. A Joyce-kultusz és a Joyce-üzlet
ügy, önmagában merőben esetleges választás. Ez annál is inkább így van, mivel eredetileg tizenötödikére beszélték meg a találkozást, de Nora nem tudott eljönni és a randevú ezért került át tizenhatodikára. Azaz könnyen megtörténhetett volna, hogy a modernista regényírás alapműve 1904. június 15-én játszódik, mégpedig - ismétlem: irodalmi-esztétikai szempontból - teljességgel esetleges, sőt frivol meggondolásból. Azaz az Ulysses ebben az összefüggésben egy randevú emlékműve. Persze nem csak az. A regényben a nap megválasztása, tudniillik hogy miért éppen ez a nap, sokoldalúan motiválódik, s a regény végére lefoszlik a napról minden esetlegesség: társadalmi, történelmi, politikai, kulturális és lélektani összefüggések halmaza indokolja benne, hogy miért éppen ebben az évben, ebben a hónapban, sőt ezen a napon kell az Ulyssesnek játszódnia. Tehát a regény a maga esetleges alkalmát szükségszerűvé és jelentéssel bíróvá avatja, azaz úgy tesz vele, mint általában az alkalmi mű a maga alkalmával: annak dicsőítése és ünneplése lesz, sőt - a Joyce-kultusz beavatottjai számára régóta magától értetődő módon - meg- és felszentelése, ünneppé avatása. Június 16- a ugyanis már jó ideje szent nap, ünnep, az a bizonyos Bloomsday, amit Dub- linban is, de szerte a világban is rendre megülnek. így Szombathelyen is, a regénybeli Bloom apjának, a regénybeli Virág Rudolfnak a regénybeli szülőhelyén, ahol a valóságos városban 1997. június 16-a óta emléktábla hirdeti a Fő tér 40/41. számú „Blum-házon" ezt a fontos összefüggést, immár az ugyanott 2004. június 16-án - a regény napjának századik évfordulója, a századik Bloomsday alkalmából - felállított Joyce-szobor társaságában. Joyce regénye tehát - miközben alkalmi mű - egyben közöl is valamit alkalom és mű viszonyáról. Mégpedig meglehetősen paradox a közlendője erről: ez a viszony az Ulysses szerint egyszerre esetleges, önkényes és jelentés híján való, egyszerre szükségszerű, motivált és súlyosan jelentőségteli. De a Bloomsday és a szombathelyi emléktábla már át is vezet bennünket mű és alkalom viszonyának a másik, az elsővel ellentétes irányához. Oda, ahol nem a mű a maga alkalmának szülötte és emlékműve, hanem ahol maga a mű az alkalom valami másra, dicsőítésre, ünneplésre, kvázi-vallásos megszentelésre és profán legitimációra, egyben valami másnak a dicsőítésére, ünneplésére, megszentelésére és legitimációjára. A Bloomsday-ünnep, a szombathelyi emléktábla és hasonlók köztudomásúlag egy világméretű irodalmi kultusz részei. Mint minden irodalmi kultusz, a Joyce-kultusz is alkalomhoz kötődve működik, hiszen rá is érvényes az az általános igazság, hogy az irodalmi kultusz olyan intézmény- és tevékenységrendszer, amely az irodalmi műben, az íróban és életművében talál alkalmat a maga intézményeinek a kiépítésére és működtetésére. A továbbiakban ebben az összefüggésben veszem szemügyre az egymást kölcsönösen feltételező Joyce-kultuszt és Joyce-ipart (hogy ez mi, hamarosan kiderül), s a kettő - angolos szakzsargonban - interface-ét, az International James Joyce Foundation-t (Nemzetközi James Joyce Alapítvány). Elöljáróban arra hoznék fel egy példát, hogy mi mindenre adhat alkalmat a joyce-i mű; példám tehát a második „irányt", a mű szülte alkalmat (s nem az alkalom szülte művet) illusztrálja. A legnagyobb és legrangosabb ír napilap, a The 223
