Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Tapodi Zsuzsa: Egy bodhiszattva kultusza és a transzszilvanista költői hagyomány továbbélése a hetvenes évek romániai magyar lírájában. Magyari Lajos: Csorna Sándor naplója
vezetői lehetnek, ezért a kultikus személy szavait a költő szellemi vezetői pozíciójának vágyott legitimációjaként is értelmezhetjük. Csorna, a kiválasztott, (a kenyér és bor motívuma révén az új testamentum kötésének, az utolsó vacsorának, a megváltás misztériumának a képzetei jelennek meg az idézett sorokban) a nemzet megtartása, kiművelése programját hirdeti, e célok vállalására szólítja föl az arra illetékeseket. A politikai vezetés hiányában ezek a váteszszerepet vállaló költők. Újabb paradoxon, hogy Ázsiából üzen hadat a szellemi elsivárosodást jelentő „elmék ázsiója" állapotnak. Ez a jól körvonalazódó prófétai attitűd áll ellentétben a poéma ezután következő záró soraival: „Ti se szerkesszetek majd belőlem / szakállas példabeszédet."30 E zárás előtt még ott áll a transzszilvanista eszmekörből ismert, ám a szocialista internacionalizmus szóhasználatában megjelenő általános emberi humánum megfogalmazása is egy újabb paradoxonban: „nem az a fontos, hogy rokonok - / de testvérek lakják ezt a földet."31 A vers születésének idején kötelező volt az ilyen átfogalmazás. Szabó T. Attila Ábránd és valóság című írásában szintén a proletár internacionalizmus szófordulatába öltözik az, ami egyetemesség-igény volt a két háború között: „Körösi Csorna Sándor kutatói magatartása a szűkkeblű nemzeti elzárkózás helyett minden időben a magyarsággal egykor sorsközösségben élő népek őstörténetében, ősi műveltségében való elmélyülő tanulmányozás szükségességére ösztökél."32 A tizenhárom részből álló költemény szimmetriatengelyében a gyöngy- kagyló-hasonlatra épülő hitvallás áll. A szenvedés árán is, egyetlen kincsként őrzött anyanyelv jelképe a nyelv alatt őrzött gyöngy: „Mint kagyló testébe fogadott gyöngyét / pedig valami véletlen áram sodorta / őrzöm a szót, a hazulról hozottat / Idegen csendben rügyezik ki bokra. [...] Árulóm lehet ő / Lehet menedékem I Halálos páncél a kettőnk kötése.”33 Ugyancsak a nemzetiségi léthelyzet paradoxonét és kiszolgáltatottságát, valamint az elhivatottság-érzést fogalmazzák meg a következő sorok: „S hiába várni tunya áltatás, / én mindenemet otthon őrzöm, / semmim sincs, hát lehetetlen, / hogy kincseim sorsa ne gyötörjön" ,34 A költemény megírásának kontextusa teszi egyszerre örök-magyarrá és speciálisan kommunista diktatúrabeli erdélyivé a következő paradoxont: „A lámák süket fülébe magyarázom: / ‘Magyar vagyok, de európai'."35 Nemcsak a szintagmák vallanak minduntalan a transzszilvanista líra örökségének továbbhagyományozódásáról, de a versszerkezet is. A hangsúlyos kezdő és zárórész prófétáló emelkedettsége, mely ellentétben áll a 11. részben a harmadik személy használata által is hangsúlyozódott önmegszólító, önironikus látásmóddal, a verstestben minduntalan előbukkan. A középső rész az anyanyelv megőrzéséről szóló hitvallás, a kezdő- és zárórész a nép életébe, boldogulásába vetett hitet fejezi ki. Az aranymetszés szabályai alapján a 194 soros költemény mindkét fordulója a szenvedés, pusztulás, fenyegetettség légkörét idézi: „összeomlott egy gerendaház" (64. sor), „Néztek, bűvöltek, belém haraptak." (130. sor). Ha Körösi Csorna Sándort cinikusan az angol imperializmus ügynökének tekintjük, mivel munkája ténylegesen megkönnyítette egy gyarmatbirodalom terjedését, rálépünk a demitizálás útjára. A kultuszát tápláló mítosz azonban 218
