Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Sári B. László: Test és politika. Homoszociális viszonyok Ottlik Géza Iskola a határon című regényében
Sári B. László TEST ÉS POLITIKA Homoszociális viszonyok Ottlik Géza Iskola a határon című regényében Mi köze lehet Ottlik Géza kultikus regényének a test irodalmi ábrázolásának vizsgálatához vagy éppen a politikához? A kérdés - vagy még inkább az azt követő csodálkozás - jogosnak tűnhet annak fényében, hogy Ottlik életművével kapcsolatban az egyik legtöbbet emlegetett kritikai megjegyzés a szerző óvatos távolságtartása a politikától, az érzékiség és a testiség megnyilvánulásai pedig - legalábbis első pillantásra - nem töltenek be központinak mondható szerepet műveiben. Az Iskola a határon kapcsán Angyalosi Gergely egy a regény népszerűségéről folytatott kritikusi beszélgetés közepette egyenesen arra hívja fel a figyelmet, hogy az, ami alkalmassá tette „ezt a regényt arra, hogy olyan sokan bekapcsolódjanak a légkörébe, a vonzáskörébe, és hogy olyan sokféle ember számára lett otthonos és kiválóan belakható tér," az „a politikai ideológia abszolút hiánya a regényben. A politika mint ideológia egyszerűen oly mértékben, még áttételesen sincs jelen ebben a könyvben, hogy az elképesztő a 20. században. [...] A politikáról nincs véleménye, nincs álláspontja; az Iskola a határon szereplői egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy aktuálisan Magyarországon milyen társadalmi rendszer van. Valamiképpen mindig a szabadság foglalkoztatja őket, de ez teljesen el van szakítva attól, hogy a szabadság milyen politikai körülmények között jelenik meg. Ez lehetett talán a hatás egyik tényezője A politikamentességet hangsúlyozó véleményekkel szemben2 Angyalosi kritikusi tűnődése arra is felhívja a figyelmet az Ottlik-kultusz kapcsán, hogy a szöveg és Ottlik, a „civilpróza" (Olvasókönyv, 312) sikerének egyik lehetséges oka a regény diegézisének depolitizáltsága. Ennek fényében meglepő lehet Szolláth Dávid azon kijelentése, hogy ,,[a] hatvanas évek és a hetvenes évek elejének Ottlik- és Mészöly-recepcióját meghatározta, hogy konkrét élethelyzetre vonatkozó politikai allegóriaként (is) olvasták a példázatos regényeiket". (Szolláth, 1106) Az adott kultúrpolitikai közegben Szolláth szerint az Iskola a határont „a szabadság enyhe mámora" lengte körül,3 mely az Ottlik-kultusz nyolcvanas évekbeli kezdetétől szövegszerűen is nyomon követhető; sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy így volt ez a korai, megle182
