Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Csaplár Ferenc: Kassák születésnapjai (1917-1967)
Bálint Endre és Rónay György Kassák képzőművészeti munkásságának fogadtatásáról szólva a konzervatív közízlést, a gáncsoskodó szakmát vette célba. Akik ismerték a korabeli képzőművészeti szakirodalmat, a hatalom kedveltjei közé tartozó művészek szóbeli és írásos megnyilatkozásait, azok fölismerték: Bálintnak „az »átlagélet« konzervatív képviselői" elleni vitriolos megjegyzései elsősorban Bernáth Aurél ellen irányultak. Diószegi András az író Kassákkal szembeni előítéleteket, fenntartásokat véglegesen feloldani akarva írt cikket a születésnapra. Olyan régóta tisztázására váró kérdésekre törekedett a körülmények elemzése alapján tárgyilagos választ megfogalmazni, mint Kassák „elszigeteltsége", a „pártköltészethez" való viszonya, individualizmusa, 1920 utáni költői korszakának értékelése, az avantgárdnak a 20. századi magyar irodalom fejlődésében játszott szerepe. A dogmatizmus maradványai ellen irányuló vitaírás volt a maga nemében a Népszabadság szerkesztőségi cikke is, mely a végleges rendezés szándékával foglalt állást az úgynevezett „Kassák-kérdésben": „Nem lehet egy művész életművét csupán vitákban elfoglalt nézetei szerint minősíteni. A minősítés alapja csak az alkotás, a mű lehet. S Kassák művének java a magyar szocialista irodalom nagy értéke, s mint ilyen a század magyar irodalmának egyik döntő alkotó eleme. Bizonyítja ezt az is, hogy nyolc évtizeddel a háta mögött a mai magyar irodalom egyik buzdítója és kezdeményezője Kassák Lajos." A legnagyobb föltűnést Bori Imrének a Tiszatáj hasábjain megjelent Kassák Lajos a magyar irodalomban című írása keltette. A Jugoszláviában élő, teljes szellemi függetlenséget, kutatói és publikálási szabadságot élvező irodalomtörténész-professzor a magyar irodalmi modernség megszületésének történetét kutatva új koncepció megalkotásához jutott el. A magyarországi irodalmi köztudat számára merésznek, sőt provokatívnak számító nézeteit Kassák születésnapja alkalmából nyilvánosság elé tárta, átértékelését, korrigálását sürgetve mindannak, amit az itthoni hivatalos irodalomtörténetírás Kassák helyéről, szerepéről hirdetett: „van-e bátorsága az irodalomtörténésznek századunk irodalmi képét rajzolgatva, a Nyugat ellenében is A Tettben jelölni ki az irodalmi fordulatot hozó mozzanatot, és A Tett vezérében, Kassák Lajosban üdvözölni azt az írói egyéniséget, ki új utakra vitte és döntő módon befolyásolta századunk magyar irodalmát". Bori vitacikknek szánt írásában Kassák irodalomtörténeti szerepét méltatva más helyütt kategorikusabban fogalmazott: „századunk magyar irodalmának valójában ő volt legnagyobb hatású és jelentőségű »útkeresője«". Bori nézetei a hazai szakma körében heves ellenkezést váltottak ki. Diószegi András Borira célzott, mikor születésnapi írásában az új koncepcióval vitatkozva ennek hirdetőit „dogmatizáló hajlandóságú elméknek", „buzgó adminisztrátoroknak", „elfogult divatkövetőknek" nevezte. Erki Edit Disszonáns hang címmel utasította vissza „az egész magyar irodalomtörténetírást" ért bírálatot, „történelmietlen óhajnak" minősítve Bori koncepcióját, szembeállítva vele azt a fölfogást, hogy Kassák költészete a huszadik századi magyar irodalmi modernségnek nem a fővonala, hanem „egyik lehetséges formája".201 Már a pozsonyi Irodalmi Szemlében, a kolozsvári Korunkban és Utunkban megjelent publikációk is jelzik: a születésnap megünneplése országhatárokon 166
