Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Csaplár Ferenc: Kassák születésnapjai (1917-1967)
írót szándékoztak elismerni és rehabilitálni, a képzőművészt azonban nem. Megtapasztalhatta, hogy az ő ekkori műveire jellemző geometrikus absztrakció a hivatalos vélemény szerint a polgári dekadencia megjelenési formája, s nyilvánosság elé kerülése nem kívánatos.136 A Pécsre, a Janus Pannonius Múzeumba tervezett kiállítás, melynek szakmai előkészítése érdekében a helyszínre leutazva minden tőle telhetőt megtett, nem valósulhatott meg. A Művelődésügyi Minisztérium a Baranya megyei Tanács által kötelezően megküldött kiállítási tervből kihúzta a Kassák-tárlatot.137 A budapesti Fiatal Művészek Klubjában a Kossuth-díj átadása után egy hónappal megnyílt kiállítás szervezői ellen fegyelmi vizsgálatot indítottak, s az intézményt másfél évre bezárták. A vizsgálat során hangzott el a művelődéspolitikát miniszterhelyettesként teljhatalommal irányító Aczél György szájából a figyelmeztetés: Kassák nem mint festő kapta a Kossuth-díjat, hanem mint író.138 A Kecskemétre tervezett kiállítás végül nem a művelődési ház nagytermében, vagy a múzeum kiállítási termeiben valósult meg, hanem a tervezettnél jóval kisebb anyaggal a helyi művészklubban. Az sem volt véletlen, hogy a városi párt- bizottság a megnyitó napjára „rendkívüli pártnapot" hirdetett, azaz Kassák vendégszereplésén párttagok eleve nem lehettek jelen.139 Fél év múlva, 1965. november 8-án Budapesten a XIV. kerületi Danuvia Művelődési Házban egynapos kiállítás nyílt volna azoknak a művészeknek az alkotásaiból, akik a Képző- és Iparművészeti Lektorátus döntése alapján nem szerepelhettek a X. Magyar Képzőművészeti Kiállításon. A Hazafias Népfront rendezvényeként tervezett zsűrimentes tárlatot, melyen Kassák is szerepelt volna, a szervezet Belgrád rakparti központjában még a meghívók szétküldése előtt letiltották, mert az „ellenség" fölbukkanását vélték látni a kiállítók névsorában.140 Kassák a Pécsett, Kecskeméten és a Fiatal Művészek Klubjában történtekkel egyidejűleg a saját kiállítás ügyében maga is kezdeményezett. 1965 májusában levelet írt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának.141 A válaszban foglaltakat követve június 3-án kérelmet nyújtott be a Magyar Képzőművészek Szövetségéhez és a Művelődésügyi Minisztériumhoz.142 1965. november-decemberben az Ernst Múzeumban szeretett volna kiállítani. Június végén arról kapott hivatalos értesítést, hogy kérelmét csak a jövő évi kiállítási terv összeállításánál tudják figyelembe venni.143 Kassák postafordultával válaszolt: 1966 első felében az Ernst Múzeum nagytermében szeretne kiállítani.144 Még 1965 áprilisában személyes találkozót kért Kádár Jánostól. A találkozót követően a kiállítás ügye az MSZMP Politikai Bizottsága elé került. A testület döntése nyomán született meg az „önköltséges kiállítás" fogalma: Kassák Lajos kiállíthat állami intézményben, ha fizet minden költséget.145 Jóllehet az absztrakt művészet 1965-ben az ekkor lezajlott „realizmus-vita" tanúsága szerint a hivatalos álláspont szerint tiltott, illetve tiltandó dolognak számított, a döntéshozók bizonyára tekintettel voltak Kassák közelgő nyolcvanadik születésnapjára és a Kassákot még az 1930-as évekből ismerő és mint írót föltétlenül tisztelő Kádárnak a kérést pártoló véleményére is. A döntésről, melyet a Politikai Bizottság ülésének jegyzőkönyvéből ismerünk, csak a pártközponti és minisztériumi illetékesek legszűkebb köréhez tartozók szerezhettek tudomást. Kassák több mint egy esztendő múlva, 158
