Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Csaplár Ferenc: Kassák születésnapjai (1917-1967)
A mű középpontjába - félreérthetetlen jeleként annak, hogy a kollázs műfaján belül önarcképkollázsról van szó - a Kassákról készült fényképfölvételek egyikének kivágata került. A fotográfust nem ismerjük; a kép reprodukciója először a Színházi Élet 1919. április 20-26-i számában jelent meg a fényképész nevének föltüntetése nélkül. Kassák szerette ezt a fölvételt; ezt helyezte 1926 tavaszán a Tisztaság könyve általa tipografizált és megjelentetett előfizetési ívére is.5 A születésnapi kollázson középen fent olvasható egy sornyi kivágat - „vagy hazájába utazik és agyonverik" - Nádass József k.l. címmel közölt „arcképének" zárósora. Ennek a szinte alig észrevehető kollázsrésznek a többi elem előéleténél érdekesebb története van, személyes vonatkozásai a lehető legközvetlenebbek. Bár a vers nyomtatásban Nádass 1927 márciusában, azaz a születésnap előtti hetekben megjelent Megy körbe az arc című kötetében volt olvasható, szövegét Kassák már korábban ismerte, s a zárósort - igaz, pontatlanul idézve - kulcsmondatként szerepeltette abban a levélben, melyet a hazatérésére készülődve Bécsből küldött Nádassnak: „Csütörtökön indulunk, ha valami az úton közbe nem jön (de már tudomásomra hozták, hogy közbe fog jönni), akkor ezen a napon már Pesten is leszek. Nem kívánatos, hogy érkezésünkről sokan tudjanak. A kellemetlenségeim enélkül is meglesznek. Rossz érzéseim vannak az egész üggyel szemben. Még a maga verssora is eszembe jutott - »és a határon agyonverik a csendőrök«. De talán nem egészen úgy lesz. Lehet, hogy csak a derekam fogják eltörni [vagy a kijavított verssor szerint csak »elfognak a csendőrök« - Cs. F.] [...] Elég rosszul érzem magam ahhoz, hogy ne is gondoljak azzal, amit a jövő héten végig kell csinálnom."6 Személyes helyzetének érzékeltetése végett építette a kollázsba egy budapesti „Szegénységi bizonyítvány" fejlécét is. A mű megszületésének folyamata a folyóirat-, könyv- és okiratkivágatok összeragasztásával nem fejeződött be. A kollázsra került a Dokumentum szerzői, munkatársi köréhez tartozó Déry Tibor, Illyés Gyula, Nádass József, Németh Andor, Zelk Zoltán, a szintén költő Kristóf Károly, a képzőművész Kádár Béla, az építész Forgó Pál, a versmondó Bergmann Teréz, a zeneszerző Justus György, továbbá a kilétüket tekintve ismeretlennek számító Balázs Rózsa és Fenyvesi Menyhértné aláírása is. Az ironikus célzatú „kettős" aláírások a hivatalos kulturális értékrenddel és intézményekkel való szembenállás hangulatával egészítettek ki mindazt, amit Kassák önmagáról portrét készítve dokumentálni fontosnak tartott. A kollázs e különleges szignálása föltehetően azon az összejövetelen történt, melyet a munkatársak és barátok rendeztek az ünnepelt tiszteletére. A negyvenedik volt a születésnapok közül az első, amikor Kassák verssel emlékezett meg saját jubileumáról. A „Virágos fa az én negyven évem" kezdetű költemény Kassák 1920-tól kezdődően írott számozott versei között a 76-os számot kapta, s a Dokumentum 1927. áprilisi számában jelent meg. Utolsó két sora azért is érdekes, mert az eddig ismert szakirodalomban és dokumentumokban ez az első híradás arról, hogy a születésnapi eseményekhez vendéglőben vagy kávéházban rendezett összejövetel is hozzátartozott. A vers képei közül a „feleségem meleg bor előtt ül", a „kocsmában va135