Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Kelevéz Ágnes: „Római szó kopik a szennyes ajkon..." Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai
Ugyanabban a fél évben az olasz sikátor hanyag népe, a pécsi utcagyerek, saját lelke és a román vásározók tömege azonos jelzőt kap, vagyis láthatjuk, hogy általa nem sajátos, végletesen elítélő népi identitás kerül meghatározásra. A „szennyes" szó használata másrészről összefügg a Fogaras környéki falvak és a benne élő emberek szegénységével, lehangoló szociális körülményeivel, melyről Fogaras című esszéjében és az életrajzi ihletésű Halálfiaiban többször megemlékezik oly módon is, hogy az ott élők ápolatlanságát kiemeli. Az utcán „sápadt parasztok, kilógó, piszkos inggel" láthatók - írja -, a környékbeli román falvak kékre festett, kémény nélküli házai pedig „nyomorba és szennybe"7 süllyednek, s a „vásár szennyes, balkáni sokasága"8 is része a képnek, összefoglalóan többször is a „barbár" szót használja az elmaradottság jellemzésére,9 magát pedig, mindennek ellentéteként, hol Ovidi- ushoz hasonlítja, akit a Fekete-tenger partjára száműztek, vagy „ifjú romárként látja, aki „valami távoli provinciába" érkezik a civilizációt terjeszteni.10 A kulturális út szédítő meredélyét, melyet az iskolába kerülő diákoknak be kell járniuk, a következő fogarasi mondással jellemzi: „Bocskor, kilógó ing, s alig néhány magyar szó a fejben: így állítottak be Imre tanítványai szeptember elején az új iskolaépületbe [...]. - Az öregapja medve volt még, - mondták az ilyenekről Erdővárott. - Az apja csobán, a gyermek már ügyvéd lesz. - Imre teljes szívvel szegődött e különös evolúció szolgálatába."11 A „római szó kopik" kifejezés „kopik" igéje is ebbe a képzetkörbe illeszkedik, s latin nyelvtanári érdeklődésének és a római birodalomra utaló műveltségi hasonlatoknak a szülötte. A két nyelv hasonlósága feletti töprengő csodálkozása több helyen is felbukkan műveiben hasonló megfogalmazásban. A vers fordulatai szinte szó szerint olvashatók a Halálfiaiban az önéletrajzi vonásokkal ábrázolt Sátordy Imre nyelvészeti élményeként: „Idegen világban élt: aminek csak szimbóluma volt az, hogy a lógós-üngű vad parasztok idegen nyelven köszöntötték az uccán; amiben elkorcsosult latin szavak csengtek vissza. Micsoda pikáns fantasztikum egy fiatal tanár füleiben, s még hozzá diákkora kedves regényeinek színpadán!"12 A fogarasi földrengés történetét elbeszélő egyes szám első személyű, tárcaszerű írásában is hasonló tartalommal és szinte azonos szófordulattal örökíti meg az „olasz szó" jelenlétét: „Sara bona! Bon sara! - süvegeitek móc parasztok az utcán, kísérteties, szép, majdnem olasz szó, a félvad, szűrös alakok ajkáról."13 A „félvad, szűrös alak" és a „szennyes ajk" kifejezést ugyanannak a szociálisan leszakadt embertömegnek a leírására használja, melynek archaikus jellege kíváncsisággal tölti el, a látványt „puskini exotikum"-ként jellemzi, s szinte romantikus borzongással tekint mindenre, ami körülveszi, s különbözik az addig ismert szőlőtermelői, városiasodó, szekszárdi életmódtól. Az „elkorcsosult latin szavak" és a „római szó kopik" kifejezések hasonlóak. „Cicero nyelvével" szemben, mely a klasszikus latin kultúra egyik csúcsa, a műveletlen, pörlekedő, vásári nép nyelve áll.14 Azt az életmódbeli, kulturális és civilizációs szintkülönbséget, melyet a hajdani római birodalom virágzása és a helyi román, szegény, paraszti életforma nyomora között lát, szimbólumként a nyelvek közti különbségre viszi át, s ebben az összefüggésben a román nyelvre, mint a latin nyelv elkorcsosult, tönkrement, elszegényedett változatára tekint, s nem mint egy 113
