Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Ratzky Rita: Wesselényi-Kazinczy-Petőfi. Egy alkalmi vers (Kazinczy: Báró Wesselényi Miklós, az atya) mint egy remekmű (Petőfi: Halhatlan a lélek...) ihletője

nem az éhség a magyarázatja. Emlékezhettek, hogy mindig azok voltak az elveim, amik ma. Most megvan az az élvezetem, hogy megállhatom a helyemet, megmutathatom az erőmet azoknak, akik eddig megvetettek és azzal bosszulhatom meg magamat a sorson, mely mindig csak üldözött, hogy azokat, kiket eddig fölém helyezett, most magam alá szorítom. Jelszavam a tisztességesek jelszava: Caesar vi priorem [= Caesar erőszakkal jelesebbet]; az arisztokratáké az, ami Pompeiusé volt: Pompeius vi parem [= Pompeius erőszakkal egyenlőt]. Egyenlőséget és ne Cézárnál felsőbbet!" (A könyvecske magyarítója szerint a fenti idézet értelmezése: Caesar erőszakkal jobbat akar, Pompeius erőszakkal csak az erőszakkal egyenlőt.)29

Térjünk most vissza Kazinczy Wesselényi-epigrammájára és az általa inspirált Petőfi-versre. AHalhatlan a lélek... kezdetű vers, előzményével ellentétben, nem epitáfium, hiszen utolsó sorában egy élőig, azaz önmagáig jut el a költő, mondván: „Itt is leszek tán valami." Volt a magyar poézisban a korábbiakban is példa arra, hogy holtat vagy élőt magasztaltak a régiek fényével, ám a lélekvándorlás motívuma nélkül. A XVII. században Rimay János mitológiai alakokkal vetette össze Balassit, amikor azt írta róla: „Vagy Sírén, vagy Circé, vagy magyar Amphion."

A XIX. század elején Berzsenyi is részben mitikus avagy mitizált személyeket hoz elő Felsőbüki Nagy Pálhoz, az országgyűlés alatt című szapphikus versében. Ez a költemény korábbi a Kazinczy-szerzeményeknél, hiszen Wesselényi halála előtt néhány évvel, 1807-ben íródott (1813-ban jelent meg).

Már midőn a föld letapodva hódol,

S Róma felséges géniusszá eltűnt,

Mint egy őr Cato, fedded a világot,

S mennyköveket szórsz.

Láttalak fényes hadi öltözetben,

Látlak országunk ragyogó gyűlésén:

Ott merő Hectort s Kinizsit mutattál,

Itt Cicerónk vagy.

Berzsenyi és Kazinczy közös hőse tehát az „őr", illetve a „fene Cato". A fene jelző részben a testi erőre utal. Petőfinél nem ez a férfiú szerepel, hiszen nem a testi erő az, ami érték-hierarchiájában dominálna. A kora klasszicizmus idején, talán még a barokk értékek hatása révén fontos szerepet töltöttek be a vitézséghez szükséges erények, elsőként a tekintélyes fizikum. Ennek megfelelt az idősebb Wesselényi Miklós is, amint a róla szóló, anekdotikus jellegű történetek bizonyítják. A feneség azonban nem kizárólag testi természetű, a jellemre, a villámokat szóró, némiképpen rabiátus természetre is vonatkozik, fenekedő természetet jelent. A Petőfi-versben, illetve az ő hősi eszményében talán a Teli Vilmos-i ügyesség pótolja a fizikai erőt.

A Halhatlan a lélek... című Petőfi-költeményben a költő cseppet sem szerényen megállapított korábbi testi és szellemi megjelenései a világtörténelem hősei közül szenvedélyességükkel, ritka egyéniségükkel és szellemi tartá107