Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Ratzky Rita: Wesselényi-Kazinczy-Petőfi. Egy alkalmi vers (Kazinczy: Báró Wesselényi Miklós, az atya) mint egy remekmű (Petőfi: Halhatlan a lélek...) ihletője

Helvéciában Teli Vilmos,

Párizsban Desmoulins Kamill...

Itt is leszek tán valami.”

Kazinczy Wesselényi-epigrammájának ihlető voltára bizonyság az azonos szóhasználat. Kazinczy: „lelkünk jár, vándorol", illetőleg: „lelkünk él, vándorol", valamint az „itt" és a „valék" szavai Petőfi versében is megvannak. A megegyező szóhasználat szemléleti azonosságból is ered. Mindkét költeményben a lírai én az említett történelmi személyekkel definiálja önmagát.12

A platoni filozófia legjelentősebb előzménye a lélekvándorlás témájában - a dialógusok egyik csoportjában a beszélgetőpartnert és mestert jelentő Sokra- tesen kívül - Pythagoras munkássága és az a herakleitosi gondolat, hogy a lelkek kétfelé hasadva kóborolnak a világban, és egész életükben egymást keresik. A kiindulás, az axióma mindegyiküknél a következő: a lélek halhatatlan, amely az aktuális test megsemmisülése után más alakban újra testet ölt. Kerényi Ferenc a vershez írott jegyzetében ugyancsak eljut Pythagorasig, Beranger-nak a Petőfi által Képzelt utazás címen fordított műve 2. versszaka alapján. A lélekvándorlás tanának ismeretét a jegyzetíró Ovidius Metha- morphoses című művének Pythagorasra vonatkozó szövegéhez köti mint lehetséges előzményhez.

Ovidius Pythagoras lélekvándorlás-elméletét így adja elő a Metamorphoses XV. könyvében (158-172):

Morte carent animae; semperque priore relicta Sede novis domibus vivunt habitantque receptae.

160 Ipse ego - nam memini - Troiani tempore belli

Panthoides Euphorbus eram, cui pectore quondam Haesit in adverso gravis hasta minoris Atridae.

Cognovi clipeum, laevae gestamina nostrae,

Nuper Abanteis templo Iunonis in Argis.

165 Omnia mutantur, nihil interit. Errat, et illinc

Huc venit, hinc illuc, et quoslibet occupat artus Spiritus; eque feris humana in corpora transit,

Inque feras noster, nec tempore deperit ullo.

Utque novis facilis signatur cera figuris,

170 Nec manet ut fuerat, nec formas servat easdem,

Sed tamen ipsa eadem est; animam sic semper eandem Esse, sed in varias doceo migrare figuras.13

Devecseri Gábor fordításában:

Él, sose hal meg a lélek; mert odahagyja korábbi Házát, újba kel át, ott él: új háza lakója.

160 Én magam - emlékszem - még hajdan a trójai hadban Panthoides Euphorbus14 voltam, kit gerelyével Mellbe az ifjabb Atrides sújtott a csatában.

102