Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Tverdota György: A Nyugat és a Nouvelle Revue Franţaise első két évtizede
Tverdota György A NYUGAT ÉS A NOUVELLE REVUE FRANC;AISE ELSŐ KÉT ÉVTIZEDE Mi, magyarok szívesen adunk hitelt olyan formuláknak, amelyek hazai szellemi teljesítményeinket, intézményeinket a nyugati civilizáció élenjáró országainak megfelelő produktumai mellé emelik. Közéjük tartozik az a közhely, amely szerint a Nyugat folyóirat a párizsi Nouvelle Revue Franţaise magyar ikertestvére. Megállja-e a helyét ez a párhuzam? S ha igen, milyen tények és összefüggések rejlenek mögötte? Ha elfogadnánk Balázs Eszter nagyon is megfontolandó szempontokat fölvető álláspontját, akkor a párhuzam felállításának létjogosultságát tagadnunk kellene, legalábbis a két lap indulásától az első világháború kitöréséig tartó korszakra vonatkozóan. Doktori értekezésének francia változatában ezt olvassuk: „Az André Gide által alapított folyóirat az értelmiségi köröknek a Dreyfus-pör óta kifejlődött mértéken felüli túlpolitizáltságára kívánt válaszolni, és a l’art pour Tart elméletekbe húzódott vissza. Számos közös vonás ellenére, a két folyóiratot a lényegi különbségek fala választotta el, s ez magyarázza részben, hogy a Nyugat a francia »testvér lapra« 1914 előtt nem reagált. Miközben az NRF a francia értelmiségiek számára a közügyektől való visszavonulás előtt nyitott teret, a Nyugat köre, a művészi és az intellektuális szabadság proklamálása révén a hatalomtól való eltávolodásra ösztönözte az írástudókat, és a hivatalos elittel szembeni politikai szembenállást javasolta. Miközben az NRF-ben a művészet és a politika univerzumainak szétválasztása volt napirenden, a Nyugat, az alkotói eredetiség védelme mellett a művészeteknek a hatalom igájából való felszabadulásáért küzdött és az önelemzés egy új etikus aspektusát dolgozta ki, beleértve ebbe azokat a dilemmákat, amelyek akörül a kérdés körül folytak, hogy beleavatkoz- hat-e az irodalom az igazság vagy az igazságosság védelmében a közügyekbe’’.1 Azaz Balázs Eszter azon az alapon tagadja a két folyóirat párhuzamba állíthatóságát történetüknek első korszakában, hogy az NRF tudatosan hátat fordított a politikai elkötelezettségnek, a Nyugatnak pedig akarva, nem akarva, vállalnia kellett a beleszólást a közügyekbe. Az idézett álláspont csak féligazságot tartalmaz. Megfeledkezik a Nyugat Ignotus által megfogalmazott és Osvát által a gyakorlatban is megvalósított programjáról, amely a művészi színvonalat tar1 Eszter, Balázs, „En tété des intellectuels": les écrivains hongrois et la question de la liberté et de l’autonomie littéraires, 1908-1914, Paris, École des Hautes Études en Sciences Sociales, 2008, doktori értekezés, kézirat, 209. - A francia nyelvű idézetek Tverdota György fordításai. 342
