Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija
tény-nemzeti kurzust harcosan támogató Új Nemzedék belső munkatársa lett, annak hírhedt, vitriolos-epés hangon vádaskodó glossza-sorozatát, a Pardon rovatot szerkesztette és részben írta.* 24 Nem akármilyen kisiklás ez az író pályáján. A korábban liberális elveket valló, szabadkőműves lapba író és páholytag Kosztolányi teljesen azonosult új lapjának antiliberális, szabadkőműves- és zsidóellenes álláspontjával.25 Saját kezdeményezésében irredenta antológiát is szerkesztett.26 Mély konfúzióját jelzi, hogy még az Egyesült Államokba való kivándorlás gondolata is megkísérti.27 Tulajdonképpen kevéssé ismerjük ekkor írt publicisztikáját.28 Jóllehet a nevével is jelent meg írása az Új Nemzedékben,29 joggal lehet feltételezni, hogy számos cikket publikált ott névtelenül.30 Utóbb Kosztolányi igen határozottan hetilap főmunkatársa, megalapították a Magyar Írók Szövetségét, azzal a kimondott céllal, hogy a fajmagyar igazi keresztény irodalom művelőit csoportosítsák maguk körül.” - Németh Andor, A kurzus írói egymásról, Bécsi Magyar Újság, 1920. november 5. - Lengyel András és Tverdota György részletesen foglalkoznak Németh Andor Kosztolányi-értékeléseivel, illetve ezek változásával az idők folyamán: Lengyel András, „...Hogy pózától eltakart emberségefelszabaduljon" : Németh Andor Kosztolányi-képe = L. A., A törvény és az üdv metszéspontjában : Tanulmányok Németh Andorról, Budapest, Nap, 2007, 209-235.; Tverdota György, Németh Andor : Egy közép-európai értelmiségi a XX. század első felében, Kézirat. 24 A rovat névtelenül megjelent cikkeit nem egyedül írta, de szerkesztőként felelősség terheli valamennyi cikk megjelenéséért. Azt is számításba kell venni, hogy nemcsak a Pardon rovattal volt jelen a lapban, hanem belső munkatársként számos írást publikált itt. 25 Ez még akkor is igaz, ha nem ő írta a Hatvány Lajost és lapját, vagy a szabadkőműveseket támadó szövegeket. 26 Trianon másnapján ez teljesen érthető volt. Az antológia Vérző Magyarország: Magyar írók Magyarország területéért címmel jelent meg 1920-ban, Horthy Miklós kormányzó előszavával. (A Pallas Rt. nyomdája kiadásában.) Oláh Gáborhoz írt levelében Kosztolányi így foglalta össze „az első magyar irredenta könyv”-nek nevezett vállalkozása szerkesztői koncepcióját: „Eszközében szigorúan irodalmi. Céljában harcos. A legelső írók írják." - Kosztolányi Dezső, Levelek..., i. m., 437. - Elképzelését részben sikerült is megvalósítania. Az antológiáról lásd: Lengyel András, A „Vérző Magyarország": Kosztolányi Dezső irredenta antológiájáról, Literatura, 2007, 4, 399-424. 27 Kosztolányi Dezső, Levelek..., i. m., 434. 28 A Kosztolányi-kutatás (Lengyel András, Bíró-Balogh Tamás) csak napjainkban kezdte számba venni, hogy az Új Nemzedékben megjelent cikkek közül melyik köthető a névtelenség mögé rejtőző íróhoz. 29 Ezek közé tartozik az Új Nemzedék 1921. január 1-i számában megjelent Egy pohár víz című tárcája (modern kiadása: Kosztolányi Dezső, Füst, szerk. Réz Pál, Budapest, Szépirodalmi, 1970, 536-538.), amely később is vállalható maradt, sőt a fölvetett cseléd-problémát és a hozzá fűzött, itt következő vallomását az Édes Anna előzményei között tartjuk számon: „Természetellenesnek tartom, hogy kiszolgáljanak. Őseim, nagyapám és apám még pattogva tudtak parancsolni, nem érezték ezt, és lehet, hogy fiam és unokám sem érzi már. Én azonban érzem, úgy, hogy sokszor aludni se tudok tőle.” - I. h. 537. 30 Természetesen igen óvatosan kell eljárni a névtelen cikkek esetében. Szegedy-Maszák Mihály - Lengyel Andrással vitázva - joggal hivatkozik arra, hogy „valamely lapban névtelenül közölt szöveg esetében azt a lehetőséget sem lehet kizárni, hogy többen is beleírtak, tehát már ezért is kockázatos teljes bizonyossággal egyetlen szerző munkájának tekinteni. Aláírás nélkül 94
