Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

ÁTTEKINTÉS - Tarián Tamás: Citius, altius, fortius. A Nyugat és a sport

X. Y. (volt) a Sport: ilyképp nem folytatható a játszi-komoly sor (mely oda fut ki, hogy valamennyi szerep között legnehezebb a Nő — „arra nem volt recept” s ez jutott Kaffkának). Németh, az 1925-ös Nyugat-novellapályázat győztese, aki a folyóiratnál a második nemzedék vezéregyénisége lehetne, de nem lesz, mert többet vétózza az elődöket, a lapszerkesztőket, a társakat, mint ahányszor egyetért velük -, Németh persze a második hullámba tartozó fiatal opponálásával némiképp gúnyosan ír a „nagy generáció” szerepszínházáról. Mégis pontosan körvonalazta, hogy a magyar glóbusz „klasszikus” szerepei (Forradalom, Nép) és egy-két jellegzetesen századfordulós új szerep (Gyermekesség) kereste gazdáját. Az 1900 körüli évek gyermekkultusza lecsapódott a művészetben, irodalomban - a kiépülni kezdő modern sportmitológia még nem (illetve csupán nyomokban, „mellékszerepekben").

Gyermek(es)ség és sport között a játék az egyik kapcsoló elem. A törékeny Szép Ernő alkatilag a gyereket, nem a „nagybetűs" sportolót testesítette meg, de érdeklődött a sport, a sportágak űzői és nézői iránt, s írt is eleget a sportról (még akár a táncról is). Jobbára alkalmi versekben, tréfás rögtönzésekben számos sporttémát megverselt. A londoni olimpiát („Színünk-lángunk, / Sportvilágunk / Elment úszni, / Rúgni, kúszni, / Csúszni-mászni, / Ázni-rázni, / Szertornázni”; „Nemzetemnek szent ugrálása / London szemében semmi, semmi” - Olympia), A női birkózókat („Szende, édes birkózó nő, / Nézem és megdobban szívem: / Hogyha engem átölelne, / Szörnyet halnék a helyszínen"; „Alsó fogás, / Felső fogás, / Mind a kettő / Olyan csodás, / Kulcs, Nelson, híd: / Hogyha nézem, / Oda vagyok / Én egészen”). Fabrikált Sport című szösszenetet — a villamos utasát l:0-ra „legyőző” kalauzról.

E kedves semmiségeket látva nem csoda, hogy Szép, a Nyugat szerzője A football című zöngeményével sem a lap ajtaján kopogtatott: „A football az, ami a földön / Mindenkit őrülten érdekel / Hát az F. T. C. Budapestről / Az ő lábával útra kel. // Megy az F. T. C. a lábával / Megy Bécsbe és Berlinbe megy, / Az eredmény a mi javunkra / Hol 2:1, hol 3:1. // Megy az F. T. C. a lábával / Hamburgon át, Londonba ki, / És itt is, ott is nagyokat rúg, / Isten fizesse meg neki. // Istenem, áldd meg az F. T. C.-t, / Mivel ott tartunk már manap, / Hogy a külföldön legalább a / Lábunkkal szóbaállanak"

A jól megtermett Szabó Lőrinc nem maga lett élsportoló, hanem a fia, a nevezetes gyermekversekből Lóéiként ismert G. Szabó Lőrinc filmrendező: válogatott röplabdázó, a Csepeli Munkás Testedző Kör, majd a Csepeli Vasas Sport Kör színeiben 1949 és 1953 között szinte minden szezonban bajnok. Az édesapa két remek futballverset is papírra vetett. A Futballversenyen (mára szokatlan a cím szóösszetétele) 1927 szeptemberében jelent meg s „A 61. magyar-osztrák mérkőzés győztes Tizenegyének, taps helyett” íródott. A labdaittasság szép strófáiban üdvözül „a tornakerülő évek sportja” a futball. A szó szoros értelmében publicisztikai zárlat (az újságszerkesztőség kiragasztja a távirati úton kapott eredményt) némileg „leülteti” a verset, amely előtte magasan

82