Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Tarián Tamás: Citius, altius, fortius. A Nyugat és a sport
Tarján Tamás CITIUS, ALTIUS, FORTIUS A Nyugat és a sport Aligha kétséges: a 20. század legjelentősebb magyar sportlapja a Nyugat. Eleve e tény mellett érvel az irodalomtörténet-írás által eddig sajnálatosan figyelemre nem méltatott tény, hogy a kiadvány 1908-ban: olimpiai évben indult (Londonban rendezték az olimpiát). Nem csoda, hiszen a folyóirat első nemzedékének klubjába nagyobbrészt kiváló sportemberek tömörültek. Egyes feltételezések szerint (a bizonyító dokumentumok egyelőre lappanganak — ám miért ne kerülhetnének elő?!) Osvát Ernő már 1896-ban, az első (athéni) újkori olimpia idején szerette volna rajthoz állítani a Nyugatot a hazai irodalmi nyomdatermékek versenyében, de számos majdani munkatársa, és ő maga is, ekkor még serdülő-, vagy ifi-korú volt. Az olimpizmus a modernitás egyik fokmérője, a 20(—21.) század ciklikusan működő sajátságos kronométere. Tapasztaljuk majd, a Nyugat foglalkozott az olimpia eszméjével, egy-egy olimpiai eseménnyel. Ez annak is köszönhető, hogy az indulás éveiben erős publicisztikai hatás érvényesült az orgánumban, alkalmanként foglalkoztatták a napilapoknál tevékenykedő újságírókat. Mely sportágakban tűntek ki az első nemzedék nyugatosai? Örömmel mondhatjuk: mind a fizikai, mind a szellemi sportokban jeleskedtek. Fennmaradt hangulatos fénykép őrzi a csapatvezér, előtornász Tersánszky Józsi Jenő és csíkos trikós, ellenzős fehér sapkás csapata (Nagybányai Állami Főgymnasium) győzelmét az országos (középiskolai) tornaversenyen. Az író érdeklődött a kerékpársport iránt is, nevéhez technikai újítás fűződik (vö. regényével: Egy biciklifék története). A hórihorgas Tersánszky idős koráig megőrizte kisportolt, ruganyos tornászalkatát, számos anekdota idézi fel, miként cigánykerekezett az utcán még hatvanadik életévén túl is. Több sporttárgyú novellája és regényrészlete közül A bajnok című elbeszélést említjük: „ez akkoriban történt, amikor annak híre-pora sem volt, hogy az amatőr sport fejlesztésére és kiaknázására egész vállalatok alakuljanak. Gombos Jankó saját maga menedzselte magát a viadalain, és sáp nélkül vágta zsebre a kitűzött díjakat. Veretlen állott ki a profi atléták egész sorával. Ő maga több erőművészt szorított le szabályosan két vállra. Vele legfeljebb eldöntetlenig vitték ellenfelei". Az író a klasszikus sporterkölcs, A tanulmány a konferencián elhangzott előadás jelentősen bővített változata. A szöveg részben esszéisztikus jellege miatt a jobbára csak száraz „lelőhelyeket” felsorakoztató lábjegyzetelést nem tartottam szükségesnek. (T. T.) 74
