Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Kelevéz Ágnes: A Nyugat jubileumi és emlékszámainak üzenete
kásságáért. Az elmúlt két évtized felvirágzó irodalmi életének ő volt jótékony szelleme. [...] Úgy érezzük, hogy ezt az évfordulót a magyar irodalom ünnepévé kell avatnunk.”20 Az 1923. május 27-én megrendezésre kerülő megemlékezés mértéke Adyéhoz képest is nagyszabású lett, most is dupla szám jelenik meg, de sokkal több szerző szerepel a kötetben. Azért is jelentős ez a vállalkozás, hiszen ekkor a Nyugat külső és belső válsággal egyaránt küzdött,21 1919-től kezdve jobbról és balról egyaránt nem szűnő támadások érték a lapot és annak munkatársait; az új írógeneráció saját szabadságharcát az alapító nagyokkal szemben akarta megvívni, a lap anyagi gondjai szinte állandósultak, valamint a két szerkesztő, Osvát és Babits közt egyre élesebb ellentét feszült. Ebben a helyzetben teszi le több mint kilencven szerző voksát Osvát mellett, mint a Nyugat alapítója, mint meghatározó jelentőségű szerkesztője mellett. A szám Beck Ö. Fülöp, Osvát portréját ábrázoló emlékplakettjével, valamint Móricz és Babits köszöntőjével kezdődik, mintegy ötven írás közvetlenül Osvát munkásságáról szól, a többit valamilyen módon neki ajánlják, Bartók és Kodály fakszimile kottái megjelennek az ő tiszteletére is. Osvátnak, mint szerkesztőnek nagyvonalú megünneplése egyúttal a Nyugat megalakulásának és megszerve- ződésének közösségi feldolgozása is, méghozzá oly módon, hogy a szereplők egy alkotóereje teljében lévő személyt és az általa szerkesztett, működő folyóiratot, mint vitathatatlanul fontos eredményeket létrehozó, a magyar irodalom megújulását elősegítő irodalomtörténeti értéket mutatják be. „A Nyugat: korszak. Teremtő korszak.”22 Ezt szögezi le Móricz, nyitó cikkében. A visszaemlékezések korszakoló szándékát azzal teszik különösen hangsúlyossá, hogy a dupla szám tartalmát önálló kötetként is megjelentetik, melynek egyértelmű üzenete van: az emlékezések immár nemcsak a folyóirat hasábjain, hanem attól függetlenül is, önálló entitásként is, tovább élnek. Ilyen körülmények közt sem Osvát személyiségének, sem szerkesztői módszerének (utóbb több vallomásban is megfogalmazott) szuggesztív ellentmondásai, sem a folyóirat körül feszülő ellentétek nem kaptak hangot.23 Az Osvát-szám mintát teremtett arra, hogy a Nyugat élő, kiemelkedően fontosnak tartott szerzőiről tematikus, többnyire valamilyen évfordulóhoz kötött, lényegében ünneplő hangnemben szerkesztett számban szóljanak a folyóirat munkatársai. Móricz kapcsán negyvenen,24 Babits kapcsán harmincnégyen ra20 A Nyugat hírei: Osvát Ernő jubileuma, Nyugat, 1923,10, 720. 21 Sípos Lajos, A Nyugat csendes válsága 1923-ban = A Nyugat-jelenség: 1908-1998, szerk. Szabó B. István, Anonymus, Budapest, 1998,164-71. 22 Móricz Zsigmond, Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője, Nyugat, 1923,11-12, 725. 23 Lásd erről részletesen - Szilágyi Judit, Apakomplexus a Nyugatban : Vázlatok Osvát Ernő és a nyugatosok viszonyához, Vigília, 2008, 2, 88-96. 24 Nyugat, 1924, 4, 225-328. - A Móricz-szám szerzői: Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Elek Artúr, Ady Endre, Szilágyi Géza, Kuncz Aladár, Féja Géza, Falu Tamás, Hevesy Iván, Mar- sovszky Miklós, Füst Milán, Színi Gyula, Földi Mihály, Kosztolányi Dezső, Kárpáti Aurél, Zilahy 64
