Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

ÁTTEKINTÉS - Szilágyi Judit: A Nyugat geometriája. Szerkesztők és szerkezetek

a teljes függetlenségre törekedett; egyfajta rendszeren kívüliségre, ebben látta (esztétikai ítéletek kimondására fenntartott) szuverenitásának zálogát.

Babits ezzel szemben többféle funkciót is betöltött. Tagjává vált a konzervatív irodalmi erők szervezeteinek, a Kisfaludy Társaságnak (1930), majd az Akadémiának is (1940), de igazán súlyos támadások a Baumgarten-díj kurá- torsága és ottani döntései miatt érték.59 Osvát életében csak ez utóbbi történt meg, erre vonatkozott véleménye, mely szerint a hatalmi (különösen a pénzosztó) pozíció, a bonyolult társadalmi szövevénybe, kapcsolatrendszerbe való beilleszkedés egyre korlátozta Babits autonómiáját.60

A társadalomban, az irodalmi közéletben betöltött szerepük, az ehhez való viszonyuk nem pusztán különbözik egymástól, de az idők során egyre inkább elkülönböződik. Ahogyan növekszik Babitsban a hivatás- és küldetéstudat, úgy csökken mindez Osvátban. Egy alapvetően vertikális (koncentrált) és horizontális (széttartó) irányultságú szemléletmód egyik kivetülése is ez. A „hierarchikus Babits” - ahogyan Szabó Lőrinc jellemezte tömören61 - „felfelé irányuló, jellegzetesen étosz-vezérelte személyiség”62 volt.

A babitsi betöltöttség fogalmát legkézenfekvőbben térszemléleti irányból illusztrálhatjuk. „Foglalj magadnak tért a levegőből / Határozott helyet az ég alatt.” - szólít fel Ha nem vagy ellenállás című versében. A felszólító mód, az egyes szám második személy (te) közvetlensége, a szóhasználat, az öntudatra buzdítás, mind-mind a határozottságot, tudatosságot, bizonyosságot sugallóvágyó attitűd megjelenítője. Osvát egyik aforizmájából ennek éppen ellenkezőjét olvashatjuk ki; „Ember: ki maga keresi merre van előre. Merre van előre? Merre van előre?" Az általános emberről beszél, nem mozgósít, sőt: elbizony- talanít, kérdez és újra kérdez, mert nem tudja, nem tudhatja a választ. Hiányzik az irány, a cél, de megvan a feladat.

Érdekes kitérőt tehetünk - ha már a térszemléletnél tartunk -, ha megvizsgáljuk a szerkesztők mindennapi térhasználatát. Osvát különböző kávéházakban dolgozott; ott fogadta a szerzőket, ott szerkesztette a Nyugatot. Időszakonként változtak törzshelyei, de „legjobban a csőd előtt álló s utolsó heteit vagy hónapjait élő kávéházakat szerette; ott majdnem mindig egyedül volt.”63 (Osvát otthon, jellemzően csak életének utolsó időszakban tartózkodott, akkor, amikor már az eladogatott könyvek, tárgyak miatt a lakás kiürült, rendetlen volt.)

Babitsot a legtöbb visszaemlékező, lakásában, könyvtárszobájában, vagy az

59 Lásd erről - Kelevéz Ágnes, Bársonyszék vagy tüzes trón : Babits presztizsváltozásai a Baumgarten Alapítvány kurátoraként, Holmi, 2002, 4, 457-475.

60 Reichard, i. m. (36. jegyzet)

61 Szabó L., i. m., = Légy ellenállás..., 55. jegyzetben i. m., 64.

62 Nemes Nagy Ágnes, A hegyi költő: Tanulmánykötet Babits Mihályról, Budapest, Kairosz, 1998, 199.

63 Gyergyai Albert, Tanúság és tanulsága Vallomások..., 52. jegyzetben i. m., 35.

41