Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Mózes Huba: Az Erdélyi Helikon és a Nyugat

megjelenő aradi Genius! Új Genius és az 1925-1926-ban kiadott, szintén aradi Periszkóp - avantgárd tájékozódásánál fogva - nem tölthetett be.

Az Erdélyi Helikon előtti folyóirat-kezdeményekkel párhuzamosak az irodalmi könyvkiadási törekvések, amelyek a múlt század húszas éveinek első felében jellemzően verses és rövid prózai írások közreadásával élesztették egyrészt a szélesebb spektrumú, jól szerkesztett folyóirat, másrészt pedig a vezető irodalmi műfajnak számító regény iránti olvasói igényt. De párhuzamosak a folyóirat-kezdeményekkel az írói tömörülési kísérletek is, amelyek közül a húszas években az első Ligeti Ernő, Nyirő József és Paál Árpád nevéhez kapcsolódik. Az említettek 1922 februárjában, Áprily Lajos, Bartalis János, I<ós Károly, Ta- béry Géza, Tompa László és mások bevonásával, Húszak Céhe néven kívántak létrehozni írói csoportosulást. Feltehetően ennek a kezdeményezésnek a folytatásaként jelentette be a Keleti Újság egyik 1922. márciusi száma, hogy az írók a nagyszabásúnak szánt országos Petőfi-ünnepségek alkalmával kongresszust tartanak Kolozsváron, és megalakítják az írószövetséget, de erre végül nem került sor. Négy év múlva Franyó Zoltán kezdeményezte Aradon, Ady Társaság néven, egy írói tömörülés létrehozását. A tömörülés azonban érdemi tevékenységének megkezdése előtt feloszlott.3

1924 márciusában hat szerző - Kádár Imre, Kós Károly, Ligeti Ernő, Nyirő József, Paál Árpád és Zágoni István - jelenti be a Keleti Újság hasábjain az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó-vállalat alapításának a tervét. A Céh 1925 májusában jelenteti meg első kiadványát.

Még a Céh kiáltványának a közzététele előtt felmerül egy újabb írói közösség megalakításának a gondolata. Két korabeli marosvásárhelyi lapnak a közleményei hitelesítik a későbbi tanúságokat.

Az Erdélyi Barázda 1923 szeptemberében ír arról, hogy a gernyeszegi Telekikastély nagytermében irodalmi estre került sor, amelyen a többi közt Berde Mária és Kemény János olvasott fel saját verseiből. A Székelyföld pedig 1925 márciusában arról számol be, hogy az említettek a szászrégeni centenáriumi Jókai-ünnepségen is szerepeltek.

1927-ben Kemény János az Erdélyi Helikon antológiájában leszögezi: „A gernyeszegi kastélyban Berde Mária megálmodta, az erdélyi irodalomra reázúduló nyomorúságok kényszerítése életre hívta az irodalom munkásainak szabad munkaközösségét: a Helikont.”4

Tabéry Géza 1930-ban megjelent Emlékkönyvében a következőket olvashatjuk:

„Ezerkilencszázhuszonháromban, szeptember első napjaiban templomszentelés volt Gernyeszegen. A templomszentelésre érkezőket Teleki Domokos gróf

3 Mózes Huba, A romániai magyar írói tömörülések történetéből = M. H., Forrása régfakadt...: Tanulmányok, dokumentumok, Bukarest, Kriterion, 1985,156-173.

4 Kemény János, Helikon = Erdélyi Helikon antológiája: 1, Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1927, (2. sorozat, 1-4), 7.

399