Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Bartal Mária: Orfikus impulzusok Weöres Sándor költészetében
Az ősköltészethez való visszatérés ideáltípusa Hamvas Béla recenziója szerint Rilke Duinói elégiái és a Szonettek Orfeuszhoz sorozat, s a mesteri útmutatás a Medúza-kritikában nem véleüenül mozgósítja újra azokat a megállapításait, amelyeket korábban - részben a német Rilke-recepció nyomán - a Levelezés 1936-as kiadása kapcsán tett a Sziget II. kötetében.16 Hamvas az írást itt hallgatáshoz közeli tevékenységként, az ismeretlen által diktált beszédet lejegyző médium cselekvéseként definiálja, olyan alkotótevékenységként, amely nem tud közönségéről és nem törekszik közérthetőségre, de „teremtő írás”-ként alkotóját „valódibbá" teszi (Rilke kifejezései), és számára a vallásnál, örömnél, szerelemnél mélyebb világot nyit meg. A Aíer/wza-kritika az alkotófolyamat különböző fázisait azonosítván a költői szöveg létrehozásának első lépéseként a külső, tárgyi világ belső, időtlen mitológiai képekké alakítását különíti el. E megállapítás hátterében nemcsak a metaforikus beszédet mitikus beszédként elgondoló és Weöres által azidő- tájt fordított Mallarmé korai költészetére, Rilke Új versek című kötetében a Pór Péter által elemzett „orfikus alakzat” ismétlődő megképzésére17, illetve Stefan George költészetről alkotott reflexióira18 kell gondolnunk, hanem hozzá kell tennünk Hamvas Hérakleitosz-tanulmányának megállapítását, amely szerint a jelekben látás azért lehet a szellemi érettség és mélység bizonyítéka, mert képes megszünteti a már Hérakleitosznál érzékelhető hasadást a képnyelv és a fogalmi nyelv között, és visszatérni a tiszta képnyelvhez.19 A vers keletkezésének következő fázisa Hamvas szerint a képek belső zengéssé alakítása, amelynek során a természetes konnotációitól eltávolított dolog helyét a nietzschei megfontolás értelmében a beszéd foglalja el. Az orfikus aktusban e modell szerint a késő romantikus elképzeléssel összhangban a világ költői újrateremtése megy végbe20 (vö. Weöresnél: „panasz-égbolt”21 ill. Rilkénél: „világ lett jajából”), az orfikus hang a valóság érzékelésének új módjait hívja életre, s végül a lét olyan új rendjét hozza létre,22 ahol a jel és a dolog kettős16 Hamvas Béla, Rilke levelei = Sziget: 2, a szerkesztésért és a kiadásért felelős Kerényi Károly, Budapest, Lobi Ny., 1936 (Kétnyelvű klasszikusok, B : Tanulmányok, 2).; szöveghű újabb kiadás: Sziget 1-3:1935-1939, Budapest, Orpheus Kiadó, 2000, 103-108. 17 PÓR, Peter, Die orphische Figur: Zur Poetik von Rilkes „Neuen Gedichten” Heidelberg, C. Winter, 1997. 18 Kulcsár Szabó Ernő, Mérték és hangzás: Az orfikus tárgyiasság Rilke kései lírájában, Orpheus, 1991, 2-3,152. 19 Hamvas Béla, Hérakleitosz helye az európai szellemiségben = Hérakleitos múzsái vagy A természetről, ford. Kerényi Károly, kísérő tanulmány Kövendi Dénes, Budapest, Officina, 1936, 58-81. 20 Pór Péter, Az orfikus alakzat: Rilke Új versek című. kötetének poétikájáról. = P. P., Léted felirata : Válogatott tanulmányok, Budapest, Balassi, 2002,165. 21 Weöres Sándor költeményeit a következő kiadásból idézem: Weöres Sándor, Egybegyűj- tött írások: 1-3, Budapest, Magvető, 1981. 22 Davies, Martin L., Orpheusz vagy Klió?: Elmélkedések a történelem hasznáról, ford. Babarczy Eszter, Orpheus, 1991, 2-3, 79. 392
