Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Bartal Mária: Orfikus impulzusok Weöres Sándor költészetében
három dialógusát,10 s három évvel később, a Stemma kanonizált Hérakleitosz- fordításával elégedetlen lévén, a preszókratikus filozófus töredékeit.11 Fontos kiemelni, hogy amikor Hamvas Béla a Medúza-kritikában Mallarmé kapcsán a Homérosz előtti orfizmusról beszél, nem az i. e. 5-4. századra tehető kozmo- góniai költeményre és a hozzá kapcsolható tárgyi leletekre gondol, és nem is csak a jóval későbbi, hexameterben íródott orfikus himnuszokra, amelyek Her- dernél az eszményi líra megtestesítői, hanem arra az egyetemes kultúra víziójában tetszés szerint bővíthető szövegegyüttesre, amely meggyőződése szerint lehetőséget teremt az ősköltészethez való visszatéréshez. Csak 1960-ban, Orpheus című esszéjében beszél majd a töredékekről, amelyeket véleménye szerint a közös tematikai elem, az emberbe és a világba épített centrális rend gondolata, a dolgok középpontjában található „kanón” hangsúlyozása tesz egységes korpusszá, de ezeket történeti értelemben (a klasszika-filológia akkori álláspontjával összhangban) nem tekinti a homéroszi eposzok előzményének.12 Az a filológiailag sokáig alá nem támasztott hagyomány, amely korábbinak tekinti az orfikus szövegeket Homérosz eposzainál, arra az i. e. 5. századra sikeresen végrehajtott kanonizációs műveletre13 14 megy vissza, amely Orpheuszhoz, az Argó énekeséhez kapcsolja szövegek egy csoportját, hogy „szerzőjük” egy generációval a trójai háború előtt Homérosz elődjeként lehessen feltüntethető. E hagyományt használja fel a 19. század második és a 20. század első felében Angliában és Németországban az orfika újraértékelésének szükségességét hangsúlyozó klasszika-filológusok és vallástörténészek több csoportja,K s munkáik közül számunkra - a katabaszisz-tematikának köszönhetően is - különleges jelentőséggel bír Albrecht Dieterich Nekyia című kötete15, amely az orfizmust már mint kvázi-keresztény, nem homéroszi vallásformát tünteti fel. mény Katalin tesz rövid említést a fordításhoz használt angol nyelvű szövegkiadásról, lásd: Darabos Pál, Hamvas Béla : egy életmű.fiziognómiája: 2, Budapest, Hamvas Intézet, 2002, 300.; s az utalás alapján feltételezhetjük, hogy Hamvas a következő kiadványokból dolgozott: The Upanishads, ford. Müller, E Max, Oxford, Oxford Universitiy, 1879, 1884, (Sacred Books of the East, 1, 15).; Lao-Tzu, Tao Te Ching, ford. Legge, J„ Oxford, Oxford University, 1891, (Sacred Books of the East, 39).; Vedic Hymns, ford. Müller, Max, Oxford, Oxford Universitiy, 1891 (Sacred Books of the East, 32). 10 Platón összes művei: 1-2, Budapest, Magyar Filozófiai Társaság, 1943. - Melyben Hamvas Béla fordításában: Menon, Kisebb Hippias, Nagyobb Hippias. 11 Herakleitos 131 fennmaradt mondata, ford. Hamvas Béla, Budapest, 1947, (Index röp- irat és vitairat könyvtár, 9). 12 Hamvas Béla, Orpheus = Hamvas Béla 33 esszéje, szerk. Dúl Antal, Budapest, Bölcsész Index, 1987, 292-306. 13 Graf, Fritz, Eleusis und die orphische Dichtung Athens in vorhellenisticher Zeit, Berlin - New York, De Gruyter, 1974, (Religionsgeschichtliche Versuche und Vorarbeiten, 33), 9. 14 Legfontosabb tanulmányaikat, monográfiáikat felsorolásszerűen ismerteti: Burkert, i. m., 37-38 p, 2-5 lábjegyzet. 15 Dieterich, Albrecht, Nekyia: Beiträge zur Erklärung der neuentdeckten Petrusapokalypse, Leipzig, B. G. Teubner, 1893. 391
