Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Dávidházi Péter: „És sorsot vetének". A kihagyás poétikája Babits Jónás könyvében

a Jónás 1,7-ben háromszor is előforduló goral jelentése, mely eredetileg ’kő’ volt, a mai héberben már ’végzet!)

Mind az eredeti bibliai történetben, mind Károli fordításában, mind Babits költeményében számos helyen előfordul a vetés vagy dobás mint cselekvés, szinonimái mindhárom szövegben metaforikus hálózatot hoznak létre, s ennek egyébként sem egyforma összefüggésrendjét 1,7 babitsi kihagyása még jobban elkülönbözteti egymástól. Jónás 1,5 héber szövege nem a sorsvetésre is használt npl igetővel jelöli, hogy a hajósok könnyítésül tengerbe dobják rakományuk nélkülözhető részét, de egy olyan igetővel {túl), amelyet a Biblia máskor sorsvetésre is használ (Péld. 16,33); Károlinál itt „a hajóban lévő holmit a tengerbe hányák” ellenben szoros metaforikus kapcsolatot teremt a sorsvetéssel, hogy Károlinál 1,12-ben Jónás azt mondja, „vessetek engem a tengerbe” 1,15-ben „beveték őt a tengerbe”, 2,4-ben Jónás úgy fohászkodik az Úrhoz, hogy „Mert mélységbe vetettél engem”, 2,5-ben „Elvettettem a te szemeid elől” 2,11-ben a hal „kiveté Jónást a szárazra” sőt még azt sem túlzás ide kapcsolni, hogy Jónás prófétálásának hírére Ninive királya „leveté magáról az ő királyi ruháját” Mivel a Biblia is szövegszerűen vizsgálandó, nem pedig pusztán elvont tételek mentén, a bibliai Jónás könyve értelmezése szempontjából aligha lényegtelen, sőt nagyon jelentős mozzanat, hogy a sorsvetést ugyanaz a magyar ige nevezi meg, mint utána Jónás tengerbe vetését, valamint még később az Úr általi mélységbe vettetését. Nem Károli fordításában érvényesül elsőként a szóegyezések kapcsolatteremtő hatása: a 15. század első felében Újlaki Bálint és Pécsi Tamás ún. Huszita Bibliája szerint a hajósok nyilakat eresztettek („És monda férfiú ő társának: Jövetek és ereszjönk nyilakat, és tudjuk meg, mire e gonosz jött légyen münekünk! És eresztének nyilakat és a nyíl esék Jónásra”), majd ugyanez szemlélteti Jónás vízbe dobását („És vevék Jónást és a tengerbe ereszték”); Gyulai István fordítása (1552) szerint a hajósok nyilakat vetettek" („És mondának egymásnak: jer, vessünk nyilat, hogy megtudjuk, ki oka e mi nyavalyánknak. És mikor nyilat vettetenek volna, a nyíl Jónásra esék”), majd ez a fordítás is az ige megismétlésével teremt kapcsolatot a két esemény közt („És fogák Jónást, és a tengerbe veték”).59

Ugyanezért válnak jelentőssé ehhez képest Babits szóválasztásai, melyek rendszerét kihagyásai is alakítják. Mivel 1,7 nála kimarad, nem tudjuk meg, a sorsvetésre milyen igét használt volna; 1,12-nél szintén kimarad, hogy Jónás a maga tengerbe vettetését javasolja (ehelyett: „ha kitesztek még valahol élve, / tegyetek egy magányos erdőszélre” s a kormányos ugyanezzel vág vissza: „Innen csak a tengerbe tehetünk ki! / Ki is teszünk”); 1,15-nél Jónást „nyolc marok ragadta [...] és meglóbálták a tenger fölött’,' majd hallhatjuk, hogy „nagyot loccsant a tenger” de magára a bedobásra közvetlenül nem utal ige; mindezek miatt 2,4-nél és

59 Magyar biblia-fordítások, vál., összeáll., szöveggond., jegyz. Nemeskürty István, Budapest, Szépirodalmi, 28,171.

381