Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Dávidházi Péter: „És sorsot vetének". A kihagyás poétikája Babits Jónás könyvében
Cselekmény, jellemmjz, metaforaháló: a kihagyott sorsvetés poétikai következményei Poétikai szempontból azonban 1,7 kihagyása rendkívül fontos: összefüggései és következményei behálózzák a mű egészét. Legszembeötlőbb, hogy belenyúl a cselekményt mozgató tettek és történések rendjébe, s megváltoztatja egy eseménysor külső okai és személyes indítékai szövevényét, mégpedig kihagyva egy isteni (poétikailag deus ex machina) beavatkozást, amelynek feladatát így a földi szereplők lélektani indítékainak kell átvállalniuk. Poétikai, vagy azon belül narratológiai szempontból egy költeményben vagy akár a Biblia egy könyvében mint irodalmi műben az Úr tetteit ugyanúgy a cselekmény mozgatói közt vizsgáljuk, mint a történet bármely földi szereplőjének cselekedeteit, s mivel poétikai vizsgálat közben átmenetileg minden szöveget fiktívnek tekintünk, az Úr maga is fiktív szereplőként vizsgálandó,40 bár mint Isten persze transzcendens fiktív szereplő, s poétikai szempontból sok múlik azon, hogy a cselekmény irányítása hogyan oszlik meg közte és az emberek közt. Az eposz korszerűsít- hetőségén töprengve ezért foglalkozott már Toldy is a csodaszerű elemek és a közvetlen isteni beavatkozás arányával: Toldy költészettörténetében (1854) megdicséri Zrínyit, amiért a csodás elemet egyrészt műve alapeszméjébe foglalta, másrészt cselekménye során többnyire mégis beérte „természetes erőkkel” és csak ritkán élt az isteni beavatkozással; dicsérete mindkét esetben a Zrínyikorabeli olvasó vallásos érzületének kívánalmaira hivatkozik, a ritkítást a protestantizmus nyomában járó tudatváltozás miatt helyeselve. („Mindamellett takarékos kézzel használta Zrínyi e motívumot: a protestantismus megrendítette volt a csodák iránti hitet; s így ő, egy lényegben még akkor protestáns országban, csak óvatosan és kímélve fordúlhatott e hithez, s névszerint a tisztán bibliai s általános keresztyén nézethez tartotta magát."41) A csodás elem meg- ritkítását Arany is helyeselte, de inkább poétikai megfontolásokból eredeztetve; szerinte Zrínyi „óvakodott [...] túl terhelni eposzát csodással, és tán nem any- nyira azért, mivel a protestantismus megrendíté vala már a csodákban való hitet (Toldy), hanem a fönség iránti helyes érzékből, melyet Zrínyi egész művén keresztül tanúsít.”42 Arany szerint a görög-római mitológiával dolgozó antik eposz még eltűrte, sőt talán megkívánta a csodás elemek gyakori előfordulását, a keresztény hitvilágú modern változatnak erre már nincs szüksége, kevesebbel is beérheti, ami poétikailag szerencsés fejlemény. „A csodás a fönséghez tartozik, gyakori használat rontja hatását; ritkán, ünnepélyes, felmagasztalt 40 Frye, Northrop, The Archetypes of Literature - 20th Century Literary Criticism : A Reader, ed. Lodge, David, London, Longman, 1972, 431.; UŐ., Anatomy of Criticism, Princeton, Princeton University, 1957,126. 41 Toldy Ferenc, A magyar költészet története: 2, Pest, Heckenast Gusztáv, 1854,46. 42 Arany János, Zrínyi és Tasso = Arany János összes müvei: 10, Prózai müvek: 1, szerk. Keresztury Dezső, sajtó alá rend. Keresztury Mária, Budapest, Akadémiai, 1962, 438. 375
