Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Tverdota György: A Nyugat és a Nouvelle Revue Franţaise első két évtizede
alatti közszereplésük miatt, Kosztolányi és a folyóirat között rövid időre mély konfliktus bontakozik ki az írónak a szélső jobboldali sajtóban való szereplése miatt. Ilyen válságfolyamaton az NRF szerkesztőinek és munkatársainak nem kell átesniük. A két folyóirat helyzetének különbségét jól mutatja a kultikus figuráikkal szembeni bánásmód. Ady körül 1929-ben úgynevezett revíziós vita bontakozott ki, amelynek során nemcsak Kosztolányi fordul szembe a halott költő tiszteletével, hanem Karinthy, Füst Milán vagy Márai is ellene lépnek föl, míg a másik oldalon Babits, Juhász Gyula, Ignotus sorakoznak föl. Ez a megha- sonlás majdnem szakítást idéz elő Babits és Kosztolányi között. Ilyen tekintélyrombolás Proust ellenében az NRF-ben elképzelhetetlen lett volna. A húszas években a Nyugat irányát mindazonáltal Osvát határozta meg. Ő töltötte be azt a szerepet, amelyet 1924-ben bekövetkezett haláláig Jacques Riviére játszott az NRF-ben. Osvátnak azonban volt egy, a szellemi életben rendhagyó tulajdonsága. Ifjú kora óta, amikor egy kötetre való kritikát írt irodalmi lapokba, nem publikált. A Nyugatban mindössze két írása jelent meg. Az egyik 1908-ban, a másik 1928-ban. Beszélt, vitatkozott, ítélkezett, de csak szóban. Egész figyelmét a mások teljesítményeinek mérlegelésére irányította. Karizmatikus egyéniség volt, apafigura. A munkatársak rettegtek tőle. Felváltva gyűlölték és imádták, attól függően, hogyan ítélkezett. Jacques Riviére ellenben írásban fejtette ki véleményét, megindokolta döntéseit. Sőt, saját irodalmi produktumokkal is jelentkezett a lapjában, tehát nem vonta ki magát a versenyből. Ebben a tekintetben sokkal jobban hasonlít Babitsra, mint Osvátra, aki költő, regényíró és esszéista volt, miközben kritikáival és szóbeli megnyilvánulásaival igyekezett befolyásolni a folyóirat irányvételét. Babits tevékenysége mindazonáltal sokkal inkább Albert Thibaudet, mint Riviére munkásságával állítható párhuzamba. Thibaudet-nek is volt egy állandó rovata, amelyben nyomon kísérte az irodalmi élet fontosabb új fejleményeit, a Réflexions sur la littérature rovat. Babits hasonlóképpen, 1923-ban megindítja a Nyugatban a Könyvről könyvre rovatot, amely nagyjából ugyanezt a funkciót tölti be a magyar irodalom területén, folyamatos jelenlétet biztosítva számára a folyóiratban egészen 1938-ig. Láttuk, hogy Babits előbb Osváttal, majd egyre élesebben Ignotusszal került szembe, s hogy Ady kapcsán konfliktusba keveredett Kosztolányival is. A Nyugat történetét a húszas években nem érthetjük meg Babits pozíciója változásának megértése nélkül. Babits egyre dominánsabb szerepet töltött be a magyar irodalmi életben, s ezzel párhuzamosan a Nyugat irányát is egyre erőteljesebben befolyásolta. Térnyerése csakis az Ignotus-Osvát tandem rovására következhetett be.. A két szerkesztő erőfeszítéseket tett arra, hogy a számukra egyre kevésbé kedvező közegben fenntartsák a folyóiratban a századelő liberális-progresszista hagyományát. Babits nem utasítja el ezt az örökséget, de két szerkesztő társánál sokkal jobban kész volt tudomásul venni a bekövetkezett történelmi változást, a konzervativizmus előre törését a társadalmi és a szellemi életben. Hajlandónak látszik méltányol353
