Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Cserhalmi Zsuzsa: Iskolapélda. A nagyralátó mesterség a Nyugat szerzőinek regényeiben
láljon. Csakhogy a mag vagy televényre hullik, vagy sziklára. Ha jó földre esik, akkor minden közvetítő nélkül megfogan, a szél is elröppenti oda, és ha rossz földbe kerül, akkor a legjobb földműves se tehet semmit. Fölöslegesnek ítélte munkáját. Amennyiben pedig többre vállalkozott, kudarcot vallott. Formálni akarta az életet, mely végtelen és esztelen, tulajdon gyermekében és mások gyermekeiben, józanul, értelemmel, bölcsességgel párosult jósággal. Megsokszorozta önmagát egy új, terebélyes családot teremtve22 az ifjúságban. Természetellenes, nagyralátó mesterség. Quem di odere. Az istenek megbüntették érte.”23 A magvető példázata a szinoptikusok nyomán24 a jövőre irányuló munkálkodás laikus toposza is, de éppen a biblikus értelmezés evokálása, Jézus magyarázatának elhallgatása vonja vissza az életben maradás - a történet szintjén ekkor még nyitott - lehetőségét. Ez - tehát a magyarázat elhallgatása és a latin mondás töredékes idézése - bármennyire is bennfentessé teszi az olvasót, azt is közvetíti, hogy a kultúra ismerete, a tudás nem elég az emberi magára hagyottság tapasztalatának feldolgozásához. Az erő és az erőszak érzékelhető jelenléte pedig ilyen tapasztalat birtokában különösen ijesztő. A nagyralátás kimondott vétsége mellett a részlet intertextuális intenciói a HiÁNYt hangsúlyozzák, és ebben az intertextuális térben az sem kérdés, hogy kinek, minek a hiányát. A nagyralátás negatív értéktartalmának felszámolását is az evokált és/de elhallgatott bibliai szöveghelyek tudnák végrehajtani. A magvető példázata után ugyanis Márk evangéliumában a lámpásról, Lukács evangéliumában a gyertyáról, szóló példabeszéd következik.25 Ez a példabeszéd látszólag törvényszerűnek állítja a főszereplő kudarcát - aki a kudarcának és megalázásának nyilvánosságra kerülését tartja elviselhetetlennek. A nagyralátás azonban csak világi perspektívából negatív értéktartalmú fogalom: a jelentésvisszaállítás eredménye arra mutat, aki és ami a magvető regénybeli példázatából hiányzik, és aki a nagyralátás tárgya lehetne. A végső tett előtt Novák arra gondolt, hogy látni fogja a FÉNYt, de az elbeszélő ennek perspektivikus jelentését éppen úgy visszavonja, mint ahogyan konkrétságáról is állítja, hogy nem így volt. 22 Kiemelés tőlem (Cs. Zs.). 23 Uo., 272. 24 Márk, Máté és Lukács evangélisták. 25 Márk 4, 21; Lukács 8,16. 341
