Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Cséve Anna: Móricz Zsigmond dialógusai a Nyugatban

Móricz Eugénia című jegyzetében örökítette meg az ünnepi Móricz-szám- ról folytatott beszélgetésüket, melyben a Janka felrója szavainak meghamisítását, közszemlére tételét: „Maga szeret írni. Abban éli ki magát. Abban kéjeleg. A saját gyönyörűségére formál, gyúr, torzít engemet. Meghamisít. Az én alakomra idomítja őket: a szemük színe, szájuk állása, fejtartásuk az enyémet utánozza. Az én hangomat lopja beléjük, az én szavaimat beszélteti velük, az én ruháimba öltözteti őket: de én, én magam, legbelül, az, aki én vagyok... önmagámnak vagyok: én! Mit tudja azt maga?”27 Holies Janka Móricz minden művét „semmiség”-nek nevezte. „Minden munkámat magának írtam — olvassuk az Eugéniában - mindegyiket visszavetette [...] magának az semmiség. Mást ha tudnék!...”28 A „Mást ha tudnék!” vágya szólal meg a Vallomásban is, a „szeretném újra kezdeni" óhaja, melyet a nyomdai levonatban még szereplő, ám igen árulkodó mondat csak erősített volna, ha Móricz az utolsó pillanatban ki nem hagyja: „Először nincs témám huszonegy év óta.”29

Móricz Sárarany című regényét két tanulmány is méltatja az ünnepi számban. Füst Milán a korábban sok kifogással olvasott regényről igen elismerően ír: „ez nemcsak Móricznak legremekebb könyve, hanem a legszebb könyvek egyike, amelyet valaha olvastam”30 Móricz pedig, aki emblematikus műként tartotta számon regényét, éppen ebben a vallomásában határolja el magát a Sárarany főhősétől: „szégyenkezve küldöm el Túri Danit”.

Hogyan lehetséges ez a fordulat? Azok a magánjegyzetek segítik felfedni a magyarázatot, melyek a Sárarany főszereplőjét mint írói önarcképet hivatkozzák meg: „minden szenvedésemtől meg akartam szabadulni ebben az egy könyvben. Minden bajért bosszút akartam állani s minden jövőt meg akartam hódítani. A feleségemmel egy szörnyű vad szerelmi harcban állottam s le akartam igázni és igazolni magamat előtte [...] idegenkedéssel nézett rám, mialatt írtam... Nagyon fájt neki az a könyv s nagyon fájt neki, hogy látta, én mekkora kielégülést és kéjt találok az írásában... [...] Az Erzsi alakját róla mintáztam s nem ismert magára [...] Persze: róla vettem a külső figurát s megtöltöttem a magam vad, kegyelten s háborgó indulataival...”.31 A Sárarany beteljesítette a Nyugat részéről megfogalmazott elvárást, megszületett az új és eredeti parasztregény, de oly módón, hogy a kezdő író minden szenvedését, életharcát, személyes indulatát magával sodorva a paraszt figurájában testesítette meg a házasság, szabadság, függetlenség, érvényesülés problémakörét, mely a regény fő váza volt. Móricz naplófeljegyzésben olvasható a következő idézet is: „Mesterségesen törtem vissza magamat paraszttá. Pénzkeresetből mentem falura népköltési gyűj27 Móricz Zsigmond, Eugénia = Móricz Lili, Kedves Mária..., i. m., 320.

28 Uo., 323.

29 Móricz Zsigmond levelei Simonyi Máriának, kéziratban, PIM Kt, M 92/1/6.

30 Füst Milán, Sárarany, Nyugat, 1924. 4, 247-249.

31 Móricz Zsigmond el nem küldött levele Magoss Olgának, 1925. július 22., kéziratban, PIM Kt, M 130.

329