Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Szegedy-Maszák Mihály: Édes Anna: regény és/vagy példázat

pillanatnyi elmezavarában fölszabadul benne kenyéradó gazdái ellen lázadozó tudatalatti énje” - állította az egyik korabeli bíráló,32 egy másik pedig így érvelt: „Annának a gyilkosság éjszakáján éppen menstruációja volt. íme a freudi teória a gyakorlatban”.33 Aki efféle magyarázathoz folyamodik, nem egyszerűen Kosztolányi felfogásával kerül szembe, mely szerint „a költőnek elsősorban láttatni és hallatni kell, érzékeltetni. [...] A lélektani regény nemcsak reménytelen vállalkozás, hanem erősen regénytelen is”34 Azt sem veszi tekintetbe, hogy a gyilkosságot több mozzanat is előkészíti. A XV. fejezet arról tudósít, hogy Anna a hús tisztogatása közben belevág a saját kezébe, a következő pedig elég részletesen számol be arról, hogy a lány menekülni próbál, s erre alkalmat ad a kéményseprő ajánlata, hogy feleségül veszi. Erre a hírre Vizyné beteg lesz, és kijelenti: Márpedig én semmi körülmények között nem engedem el.”

„Miért gyilkolunk egyáltalában? Az ok és a tett között mindig iszonytató űr van”35 Kosztolányinak ez az 1908-ból származó kijelentése legalábbis árnyalja Sauvageot-nak azt a föltevését, mely szerint A Vatikán pincéi, illetve Gide-nek a La Nouvelle Revue Franţaise-ben közölt cikkei ösztönözhették Édes Anna tettének az elbeszélését.36 Ezek az olvasmányok inkább csak megerősíthették az Édes Anna szerzőjét abban, hogy kizárjon egy lehetőséget: az olvasó ne egyetlen magyarázatot adjon a címszereplő tettére. Helyesen értelmez, aki szerint „a gyilkosság történése sem az osztálylázadás alakzatával, sem a tudattalan önfelszámoló, s az egyedit - a marxi általánosítás ellenében is - hangsúlyozó sémájával nem írható le”.37

A gyilkosságot megjelenítő XVIII, fejezetnek „A rémület” a kulcsszava. Ez szerepel a címben és abban a mondatban, amelyik a helyszínre érkezett bűnügyi bizottság tagjaira vonatkozik: „Amikor egyikük-másikuk átment a szalonba, arcán behozta oda a rémület visszfényét, mint egy tükörben.” A George Szirtes által készített angol szövegnek egyik fogyatékossága, hogy nincs nyoma ennek az összefüggésnek: a címben a „terror” az idézett mondatban viszont a „horror” szó olvasható. Nemcsak a fejezetnek, de az egész regénynek egyik kulcsszaváról van szó, mely a gyilkosság indokára utal: „minden arcon a rémület volt, mert nem értették, hogy mért történt, s igyekeztek megérteni. Csak Anna arcán nem volt rémület. Ő sem értette, hogy miért tette, de ő elkövette, amit tett, és minthogy már elkövette, ott belül, mélyen, nagyon mélyen bizonyára lehetett valami, amiért föltétlenül, szükségszerűen meg kellett tennie. És aki belülről lát valamit, az másképpen látja, mint aki csak kívülről látja.” Az angol változat közvetve ismét

32 Dóczy Jenő, Édes Anna, Napkelet, 1927, 5,156-158, i. h. 157.

33 Kodolányi, i. m., 1927, 48.

34 Lásd: Kosztolányi: Nyelv és..., i. m., 492.

35 Sven Lange, A gyilkos című drámájának Thália Színházi bemutatójáról írott cikkében - A Hét, 1908, november 15. Lásd: Kosztolányi, Színházi...: 1, i. m., 531.

36 Sauvageot, Aurélien, Souvenirs de ma vie hongroise, Budapest, Corvina, 1988, 102-103.

37 Bónus, A másik..., i. m., 480.

307