Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Sípos Lajos: A Nyugat és a „forradalmak” kora
Sipos Lajos A NYUGAT ÉS A „FORRADALMAK” KORA Már az időbeli határok megvonása is önkényesnek látszik. A történettudomány ebben az időszakban négy korszakot különböztet meg: a polgári demokratikus forradalom és a köztársaság idejét, a Tanácsköztársaság szakaszát, az ezt követő rövid és keserves átmenetet, a „fehér” ellenforradalmat, 1920 júliusától Teleki Pál, 1921 áprilisától Bethlen István miniszterelnökségét. Bethlen, aki létrehozta az általa „irányított demokráciá"-nak nevezett államrezont, konszolidálta a belpolitikai viszonyokat, 1922-ben, rendeletben, 1925-ben, törvényben szabályozta- korlátozta a választójogot. A választójog törvényi rendezésének évében két politikai krízis megoldásában mutatta meg erejét. Ebben az évben, amikor újból felmerült Horthy személyes érintettsége a Somogyi-Bacsó féle gyilkosságban, betiltatott egy országos napilapot.1 1926-ban pedig a lehető leggyorsabban lezáratta az 1921-ben elkezdett, éveken át szerveződött, 1925 végén lelepleződött frankhamisítási botrányt, melyről - a kezdetektől - Telekinek, neki és talán Horthynak is tudomása volt.2 A nemzetközi és a magyar bűnfelderítési eljárásban bebizonyosodott, hogy a pénzhamisításban közreműködtek magyar „státusférfiak”, az előkészületek az Állami Térképészeti Intézetben történtek, a papírpénzt a Magyar Nemzeti Szövetség épületében állították elő, a francia pénzpiacot megrendíteni akaró bankókat a forgalomba-hozatal előtt megáldotta Zadravetz István tábori püspök. A bírósági ítéletben Horthyról szó sem esett, az indoklás Telekit és Bethlent „minden felelősség alól tisztázta” az operatív előállításban és a szervezésben bűnösnek mondott Windisgrätz herceg négy, Nádosy főkapitány három és fél évet kapott csak, ugyanis a bíróság enyhítő körülménynek tekintette a tényt, miszerint az ügyben „részt vevők nem közönséges gonosztevői egy rendszerint aljas indokú bűncselekménynek, hanem áldozatai annak a katasztrofális szerencsétlenségnek, amelynek eredménye Magyarország tönkretétele volt”3 Az ítélet és a rendkívül visszafogott visszhang egyszerre volt bel- és külpolitikai siker a rendszer számára. Azt jelezte, hogy a magyar állam (formálisan) 1 Gergely Jenő - Izsák Lajos, A huszadik század története, Budapest, Pannonica, 2000, 9-67.; Romsics Ignác, Magyarország története a huszadik században, Budapest, Osiris, 2005, 112-234. 2 Ablonczy Balázs, Teleki Pál: Egy politikai életrajz vázlata, Budapest, Elektra Kiadóház, 2000, 43-76. 3 Ablonczy Balázs, A frankhamisítás: Hálók, személyek, döntések, Múltunk, 2008,1, 29-56. 280
